Hogyan kerüljük el a fulladásveszélyt?

Minden szülő rémálma, hogy egy félrenyelt falattól a gyermek nem kap levegőt, és a jó hangulatú étkezés egy gyermekkórház sürgősségi ambulanciáján ér véget.
Mit tehetünk, hogy elkerüljük ezeket a helyzeteket?

1. Ne döntsük meg az etetőszéket!
A gyerek hátát mindig támassza meg az etetőszék, ami derékszögben áll az ülőfelülethez képest.

2. Ne nyúljunk az öklendező gyermek szájába!
Az ujjhegyünkkel könnyen a reflex mögé tolhatjuk a falatot, és így nem fog működni a reflex védekező funkciója.

3. Ne keverjük a hozzátáplálási módszereket!
Egy pürével etetett baba számára az étel az, amit a nyelve mögé önt be a szülő, és amit rágás nélkül lehet lenyelni. A kanalazással a szülő elnyomja a nyelven található öklendező reflexet, így az nem védi a babát egy nagyobb falat félrenyelésétől.
Egy BLW-s baba az öklendezésnek hála először rágni/aprítani tanul, aztán nyelni, így mindvégig védi őt az öklendező reflex.
Amennyiben egy pürével etetett babának darabos ételt adunk azelőtt, hogy ezek fogyasztására megérett, könnyen előfordulhat, hogy a darabos ételt is megszokásból rágás nélkül fogja nyelni.

4. Ne tereljük el a baba figyelmét!
Az étkezések során a figyelem fókusza az ételen és az étellel kapcsolatos teendőkön van (rágás, nyelés, öklendezés stb.). Amennyiben ebben a folyamatban a baba figyelmét játékkal, mesével, énekkel, tablettel vagy bármivel eltereljük, könnyen félrenyelhet.
Az étkezések idején nincs helye játéknak. És fordítva: a játék idején ne egyen a baba.

5. Ellenőrizzük étkezés végén a baba száját!
A babák gyakran tesznek félre egy-egy falatot a szájukban, és akár órákig is tartogatják ott. Azonban egy baba falattal a szájában nem kelhet fel az asztal mellől, mert az a falat könnyen félremehet.
Így a mutatóujjunk hegyével oldalazó kanalazással ellenőrizzük a baba száját az étkezések végén.

Az öklendezés

A BLW-re készülők és már gyakorlók között az öklendezés témája kapja a legnagyobb hangsúlyt.

A hozzátáplálásra érett babák öklendező reflexe sokkal feljebb van, mint nekünk, felnőtteknek. Akár a nyelv középső szakaszán is jelentkezhet a hozzátáplálás elején, majd fokozatosan csúszik egyre hátrébb, ahogy nő a baba és megtanulja használni a nyelvét.

Az öklendező reflex a BLW-s babák és szülők legjobb barátja!

1. Védi a gyermeket a fulladástól

A reflex nem enged át a biztonságosnál nagyobb és/vagy keményebb falatot. Szigorúan tilos tehát egy öklendező baba szájába nyúlni, mert az ujjhegyünkkel a reflex mögé tolhatjuk az ételt, így az már nem tudja betölteni védelmi funkcióját.

2. Elősegíti az ételek emészthetőségét
A babáknak a hozzátáplálás egy későbbi szakaszában jelennek meg az őrlőfogaik, azonban az ételt darabolni kell, hogy az öklendező reflex átengedje. Így újra és újra meg tudják rágni, aprítani tudják az ínyükkel, illetve a korán fogzó babák a metszőfogaikkal.
Ez a folyamat a kérődzéshez hasonlít a legjobban. Az aprítás mellett a falatok sok nyállal találkoznak, ami megkezdi az étel emésztését a szájban.
Így tud abból a kevéske ételből a lehető legtöbb tápanyag felszívódni, mire a falat a baba gyomrába ér.

3. Véd a túlevéstől
A száj mozgása, a rágás/aprítás és a termelődő nyálmennyiség kommunikál az aggyal, és előbb jelzi a jóllakottság érzését, mint a folyamat legvégén található gyomor.

BLW a gyakorlatban – 3. rész

Hogyan kínáljunk?

1. Szoptatás vagy tápszer után
A legutolsó szoptatás vagy tápszer után 20-30 perccel kóstoljon szilárdat a gyermek. Az éhes baba ugyanis mohó, nő a habzsolás, a félrenyelés esélye.

2. A családi étkezés során
Mindig együnk együtt, járjunk jó példával a gyermek előtt az étkezés módjának bemutatásában. Van egy átmeneti időszak a babák hozzátáplálása során, amikor a csak és kizárólag anya/apa tányérjából hajlandóak enni. Ha azt látják, hogy mi megesszük az elénk rakott ételt, azzal azt üzenjük, hogy az étel biztonságos, bátran ehet ő is belőle.

3. A falat legyen a gyermek hüvelykujjának kétszerese hosszban 6-9 hó között, 1*1 cm vagy 1.5*1.5 cm kocka 9 hónapos kortól, 11 hónapos kortól evőeszközt előre töltve, 12 hónapos kor felett evőeszközt önálló használatra felkínálva (ettől el lehet térni a baba érettségének és ügyességének függvényében)
Ezek a méretek irányadóak, hiszen a babák finom motoros mozgásának fejlettsége eltérő szinten van a hozzátáplálás megkezdésekor. Vannak gyerekek, akik már 2 ujjal csippentenek, de a többségük számára a hasábra vágott, kb. 2 hüvelykujjnyi hosszúságú falat fogható meg magabiztosan. Egy hüvelykujjnyi hossz a marok mérete, egy pedig az a hossz, amivel nem teszik az öklendező reflex mögé a falatot (vö. ujjszopó gyerekek).

4. Állagra puha, de nem túlfőtt
Ha könnyen szétnyomható az étel, akkor a babának inkább a kreatív énje fog előtörni, mintsem a táplálkozó. Egy laza teljes tenyeres rácsapással ideális kence készül az etetőtálcán az önfeledt test- és konyhafestéshez.
A célunk az evés, így állag tekintetében az a jó, amit mi a hüvelyk- és mutatóujjunkkal kis erőkifejtéssel tudunk szétnyomni.

5. Mindig több íz, szín és állag legyen a tányéron
Ez a szabály a hagyományos hozzátáplálás során alkalmazott „3 napig egyfajta püré” ellentettje.
A szoptatott babák az anyatejen keresztül ismerik a családi ételek komplex ízvilágát, így azzal az elvárással élnek, hogy amikor ő maguk csatlakoznak az étkezésekhez, a tányérjukon ugyanez a komplexitás jelenjen meg.
Emellett nekünk, felnőtteknek is vannak preferenciáink egy adott étkezés során, vannak pl. leveses vagy tésztás napjaink. A babák ugyanígy vannak ezzel, azzal a különbséggel, hogy szavak híján ezt nem tudják a tudtunkra adni. Ezért érdemes a választás lehetőségét (bizonyos keretek között) fenntartani számukra.

6. Bármilyen itatót is választasz, hagyd, hogy a babád maga fedezze fel a használatát
Személy szerint a poharak használatát szorgalmazom a hozzátáplálás során, mert az itatóktól a babák egy része szoptatás közben harap. Illetve könnyebb a pohárhasználat megtanulása után megismerkedni az itatókkal 1 éves kor felett, mint fordítva.

BLW a gyakorlatban – 2. rész

A BLW alapszabályai

Az alapszabályok a hozzátáplálás megkezdésétől 1 éves korig vannak érvényben. Vannak olyanok, amik tovább is, azt külön jelölöm.
Ideális esetben a baba hozzátáplálási szakasza 12 hónapos korig tart, ugyanis addig ismerkedik meg az ételekkel, alapanyagokkal.
Pürésen hozzátáplált gyerekeknél az ESPGHAN 8-10 hónapos kor között ajánlja a darabosra való átállást, 12 hónapos kortól pedig azt, hogy a baba ugyanazt egye, mint a család.
A BLW-s babáknál nincsenek meg ezek a fázisok, hiszen az elejétől (6+ hónapos kortól) darabos ételeket esznek, illetve a családi ételekből kapnak ők is.
Praktikusan tehát 1 éves korra a pürével és darabossal, illetve az elejétől falatkásan hozzátáplált gyerekeknek ugyanott kell tartaniuk.

1 § A baba -kis módosításokkal- ugyanazt eszi, mint a család
Ahogy a felkészülési fázisban szó volt már róla, felülvizsgáljuk, hogy a megszokott ételeink alapanyagai megfelelnek-e a babánk igényeinek. Nem használunk félkész- és késztermékeket, leveskockákat, étel alapporokat stb.

2 § Egy egészségesen étkező családban a baba bármit ehet
A család cukor- és sófogyasztása normális, nem túlzó. Elérhető a friss zöldség és gyümölcs, fogyasztásuknak vannak megszokott módjai. A család változatosan étkezik, minden tápanyaghoz hozzájutnak az ételeikből.

3 § Tilos a méz
A méz fogyasztása botulizmust okozhat, ami ebben a korban nem gyógyítható. A gyógyíthatóság feltétele egy enzim megjelenése (kb. 12 hónapos kor körül) az emésztőrendszerben. Ugyanezért kerüljük a házi kolbászféléket is.

4 § Tilos a mogyoró méretű és keménységű falat
Ez a méret fulladásveszélyes, mert könnyű beszívni a garatba, és túl pici az öklendező reflexhez, de túl nagy az egyben lenyeléshez. A „mogyoró-szabály” minden olyan alapanyagra vonatkozik, amiből hasonló méretű és keménységű darabok tudnak letörni (pl. nyers, gerezdekre vágott alma helyett adjuk az almát gerezdekben, de akkor párolva, vagy egészben megpucolva).

5 § Tilos túlsózni
A főzés során használt sómennyiség alapvetően nem gond. Ha egyszer-kétszer sózunk, akkor az egész ételből azzal a pár falattal, amit a baba eszik, alig jut be só.
Illetve tilos a félkész- és készétel azok magas sótartalma miatt. A túlzott sózás még felnőtt korban se egészséges.

6 § Tilos a hozzáadott cukor
Ebben az életkorban a gyümölcsök és zöldségek cukortartalma elég a babáknak. Kerüljük főzés során a hozzáadott cukrot, vagy a mégse kerülhető el (pl. kell az élesztőnek), akkor a WHO ajánlása alapján az energiaszükséglet maximum 5%-a legyen (8-9 kg-os baba esetében ez maximum 1 gramm cukor). Az édesítőszerek egy része 6 éves korig, egy része kamasz korig tilos.

7 § Tilos a teljes kiőrlésű és a korpás pékáru
A feldolgozásuk miatt olyan anyagok maradhatnak bennük, amik megterhelik a májat, illetve akadályozzák a vas (és más ásványi anyagok, vitaminok) felszívódását.
A gabonamagvak nagy része toxintermelő gombákkal szennyezett, ezek mind a mag héján telepszenek meg. Fehér lisztek nem tartalmazzák, de a teljes kiőrlésűek igen. (Köszönöm a szakértői információt!)

8 § Mindent alaposan megfőzünk, megsütünk
A szalmonella csúnya betegség.

9 § Tilos az adalékanyag
Tilosak a félkész- és készételek, nemcsak magas só- és cukortartalmuk miatt, hanem a bennük elrejtett ízfokozók miatt is. A babák ízlelése kifinomultabb, mint a miénk, nincs szükségük mesterséges ízekre.

10 § Törekszünk a hazai, éghajlatunknak megfelelő szezonális alapanyagok használatára
Követjük az ételek és alapanyagok természetes éves ritmusát, hogy a babák ebbe szokjanak bele, és könnyen kapaszkodót találjanak a jelenlegi élelmiszer túlkínálatban. A szezonális, hazai alapanyagok vitamin- és ásványi anyag tartalma ideális számunkra.
A tartósítás során hagyományos módszereket követünk, ld. hozzáadott anyagok, tartósítószerek tilalma.

11 § Törekszünk arra, hogy a babák az alapanyagokat eredeti formájukban ismerjék meg (kivéve, amit magunk is pürés állagban fogyasztunk, pl. kásák, joghurt)
Az egészséges viszony az ételekhez az alapanyagoknál kezdődik. Ha lehet, akkor a baba születésétől kezdve részt vesz a család étkezéseiben. Az anyatejen keresztül megismeri a család szokásos ételeinek ízvilágát, miközben anyára kötve vagy pihenőszékben részt vesz a főzésben. Majd a hozzátáplálás során ebbe a rendszerbe kapcsolódik be, és totyogóként pedig már az ételek készítésének aktív szereplőjévé válik.

BLW a gyakorlatban – 1. rész

A 3 pillér

Gill Rapley Baby-led weaning c. könyvét, illetve a honlapjára feltöltött anyagokat olvasva szedtem össze és adaptáltam a magyar olvasóknak a BLW elv- és szabályrendszerét.
Törekedtem arra, hogy érthető és könnyen áttekinthető pontokba szedjem a tudnivalókat.

A BLW-nek 3 pillére van, amelyikből ha bármelyik is sérül, akkor már nem BLW-ről, hanem más hozzátáplálási módszerről beszélünk.

1. pillér: A baba igényei szerint, azaz nem mérjük, mennyit eszik, és azt eszi meg a felkínált ételből, amit szeretne

A BLW-nek nem célja az étkezések kiváltása, az anyatejjel vagy a tápszerrel való mihamarabbi szakítás. Elfogadjuk, hogy 12 hónapos korig nagyrészt az anyatej/tápszer a fő táplálék, illetve 1-2 éves kor között is akár 2/3 arányban. Ezzel egyidejűleg nem határozzuk meg, hogy a babánknak mennyi az adagja, és nem tekintjük stresszforrásnak, ha nem tankönyvi vagy más elvárásoknak megfelelően eszik egy-egy étkezés folyamán.

2. pillér: A baba ugyanazt eszi, mint a család, azaz 6-12 hónapos kor között a család ételeit igazítjuk a baba igényeihez

Egy egészségesen étkező családban a baba -kis módosításokkal- bármit megehet, amit a család többi tagja elé is teszünk. A hozzátáplálási táblázatokat figyelmen kívül hagyjuk, ugyanis se elméleti, se gyakorlati szempontból nem bizonyították a hasznát. Minden nap mást kap enni a baba, hiszen nincs is unalmasabb ugyanazt enni 2-3 napon át.

3. pillér: A baba ugyanakkor eszik, mint a család, és az utolsó szopizás/tápszer óta eltelt legalább 20-30 perc, érdeklődő, nem fáradt

A nap jelentős részét a babák az édesanyjukkal töltik, így a legtöbb esetben kettesben esznek. Napi 1-2 alkalomra szűkül a családi közös étkezések száma. Ezeknek az étkezéseknek megvan a családon belül a napi ritmusa, akár a napon belüli gyakoriságot, időpontot nézzük, akár egy étkezés hosszát, keretét. A babák ebbe a ritmusba simulnak bele úgy, hogy őket sem órára etetjük.
A családi közös étkezések szolgáltatják a viselkedésmintát a babának: hogyan kell enni, inni, várni egy-egy alkalommal.
Fontos, hogy a babák ne farkaséhesen üljenek le, mert az mohósághoz vezet. A mohóság fulladásveszélyes, és túlevéshez vezethet.