Cukor, édesítés

Sokatokat érdekel a babáitok, gyermekeitek számára legjobb édesítési módszer.

A forrásomat a draxe.com oldalról kiindulva találhatjátok meg. Az édesítőszerek témájában nagyon sok cikket írt a szerző, minden cikkben át lehet kattintani a hozzá tartozó tanulmány webes elérhetőségére.

Akkor a lényeg:

Az ember gyermeke egy beprogramozott tudással jön a világra, ami magába foglalja a mozgás-, a pszichés- és a szociokulturális fejlődés minden lépését. (Forrás: Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában)

Ez a program magától lefut, ez a jó hír. A rossz hír azonban, hogy a program kb. a kőkorszaki feltételeket tekinti alapértelmezettnek (ide tartozik a hordozás, együttalvás, szoptatás és táplálkozás halmaza).

Felnőttként se változik ám ez az alapértelmezés, viszont felnőttként az étkezésünkkel, az emésztésünkkel és az ezzel kapcsolatos testi/lelki folyamatainkkal kapcsolatban a mindennapi megtapasztalás és a tudatosság nagyobb súllyal esik latba, mint a babáknál.

(Nem, nem kampányolok a paleo dolgok mellett, mert az emberiség sokkal gazdagabb genetikailag, mint hogy egyetlen üdvözítő táplálkozási rendszer legyen ideális. Számos üdvözítő táplálkozási módszer van, de ez most nem témám)

A babák, a gyermekek, sőt, a felnőttek metabolizmusa még mindig (!) a túlélésre van kihegyezve. A gyomrunknak meg az agyunknak hiába magyarázzuk, hogy a boltokban mindig van kenyér. A testünk bizony tartalékot épít, ha többlet energiához jut, mert neki a „bolt” ismeretlen fogalom, ellenben az évezredeken át tartó éhezés bizony nem.

Az emberiség ízlelése különösen ki van hegyezve az édes ízre, mely azt mondja számára: instant energia. De nem táplálék. És ez itt a lényeg.

Valójában édességre se a babának, se felnőttnek nincs szüksége.
(A Kötődő Etetőre írtam egy cikket a finomított élelmiszer alapanyagok és a függőség kapcsolatáról, bővebben)

A mi, kőkorszakban ragadt energia háztartásunk számára a gyümölcs az elsődleges édességforrás, majd a méz a következő. Egy pillanatra álljunk meg: vajon egy évben hányszor jutott mézhez egy kőkorszaki ember? A kapott szám az, ahányszor nekünk kellene enni édességet…

A fehér és a barna cukor állnak a legközelebb a mézhez, ezeket 1:1-ben érzékeli a szervezetünk. Az 1 egységnyi cukor 1 adott egységnyi kalóriabevitelt jelent, amit az agyunk „kiszámol” az édes ízt érezve, majd a gyomorból érkező jelekből összehasonlítja, hogy vajon az elvárt kalóriamennyiség jutott-e be.

Az eritirit, a xilit és az aszpartám azok az édesítőszerek, amelyekkel kapcsolatban elérhető kutatási anyag. Ezek bevitelével 1 egységnyi édes ízre („cukor!” kiáltja a kőkorszaki agyunk) 0 vagy 1-nél jelentősen kevesebb egységnyi kalóriabevitel jut. Ez tök jó az édességfüggő, ám tudatos felnőtteknek, de mit kezd vele a baba, a gyermek agya?

Energiahiányt kiált, éhségjelet küld, és további kalóriák bevitelére sarkallja a fejlődésben lévő, amúgy önmagában is magas energiaszükségletű szervezetet. (A tudósok úgy fogalmazzák ezt meg, hogy növeli az elhízás és a diabétesz előfordulásának valószínűségét)

Amióta a fenti kutatás megjelent, aránylag kevés szülő jelentkezik a sztíviával, rizssziruppal vagy agavésziruppal végzett vizsgálatok alanyául a családjával: megtört a hit az egészségesnek hitt édesítőszerekben.

Kérlek tehát benneteket, hogy lépjetek hátra eggyel: valóban szüksége van a babátoknak, nektek arra az ételre, ami ekkora, helyettesítésért kiáltó cukormennyiséget tartalmaz?

Ha igen, és tényleg nincs más lehetőség, akkor a következő opciók állnak rendelkezésetekre:

1. Használjunk eleve édes hozzávalókat

2. Használjunk édesítésre gyümölcsöt (pl, banán vagy darált datolya), de ezek amúgy az ESPGHAN 2018 Sugar Intake ajánlása alapján hozzáadott cukornak minősülnek, így csak 2 éves kor felett adhatóak napi szinten

3. Használjunk kevesebb cukrot, mint amennyit a recept előír, 1 éves kor felett pedig mézzel is dolgozhatunk – ez bármely korosztálynak megfogadható tanács.

Ha muszáj.

A cukor legyen az ünnepek fűszere. Valójában elég lenne az az évi pár alkalom mindannyiunk szervezetének életkortól függetlenül.

Német állásfoglalás a tasakos bébiételekről

… ami teljesen összecseng az ESPGHAN 2017-es ajánlásával

… amit a BLW Facebook csoportban szikla szilárdan 2 éve képviselünk

„A tasakos gyümölcspüré adása a szülők számára egyenértékűnek tűnhet a friss gyümölcs adásával, de ez egyáltalán nincs így. A tasakos bébiételek energiasűrűsége sokkal magasabb, mint a friss gyümölcsé. A legtöbb termék extrém magas cukortartalma alkalmatlanná teszi ezeket arra, hogy csecsemőknek vagy kisgyermekeknek kínálják.”

Link magyarul: szoptatas.info/a_nemet_gyermekgyogyaszati_tarsasag_taplalkozastani_bizottsaganak_allasfoglalasa_a_tasakos_bebietelekrol

Link az eredeti angol nyelvű tanulmányhoz: molcellped.springeropen.com/articles/10.1186/s40348-019-0089-6

Túl korai kezdés?

Időről időre felmerül a BLW facebook csoportban is kérdésként, hogy muszáj-e kivárni a 6 hónapos kort a BLW elkezdésével, ha a naptáron kívül minden más szempont szerint készen áll a baba, esetleg hibázott-e a szülő, ha 5-5.5 hónapos gyermekének megengedte, hogy belenyúljon a tányérjába.

A válasz erre: nem, nem muszáj és nem, nem hibázott.

Régebben írtam egy cikket arról, hogy már a születés pillanatában is akár 4-6 hetes különbség van két, ugyanazon a napon fogant baba között, és ez a különbség az egyéni fejlődési ritmus miatt akár tovább is nőhet a hozzátáplálás kezdetéig.

Ehhez hasonló véleményt találtam Gill Rapley honlapján is:

Her parents’ role is to give her the OPPORTUNITY to do whatever she is ready to do, whether that be touching food, picking it up, licking it, biting it, chewing it and/or swallowing it – or none of the above – not to enable her to do something she can’t yet manage. Six months represents an average age of readiness, in the same way that most babies take their first step around their first birthday.

A szülők feladata az, hogy LEHETŐSÉGET biztosítsanak a gyermek számára olyan tevékenységekre, amelyekre ő képes: akár megérinteni, felvenni, megnyalni a falatot, harapni belőle vagy elrágni, lenyelni azt – vagy éppen ezek közül egyikre se, és megakadályozni, hogy olyanba kezdjen, amire még nem képes. A hozzátáplálás esetében 6 hónapos kor nem több, mint egy átlag, hasonlóan mondjuk az első önálló lépések megtételére 1 éves korban.

És tőle függetlenül a kanadai orvos, Jack Newman oldalán szintén a következő olvasható:

Is that what the WHO and other statements really suggest, that the baby be exactly 6 months old, 182.5 days, before starting food? I don’t think so. Why would there be exceptions?
The obvious answer is that not all babies are the same; they reach developmental milestones at various times and parents watching for signs of the baby’s readiness to eat food is more important than looking strictly at the calendar.

„Tényleg azt mondja a WHO és más szervezetek ajánlása, hogy a babának kereken 6 hónaposnak, azaz 182.5 naposnak kell lenni a hozzátáplálás kezdetén? Szerintem nem.

Hogy miért vannak kivételek?

A válasz egyértelműen az, hogy a babák nem egyformák; a babák a fejlődési mérföldkövekhez más-más időben jutnak el, és a szülők számára sokkal fontosabb a gyermek felkészültségét figyelni, mint a naptárt.”

Az Academy for Educational Development 2001-ben publikált, azóta is a legszéleskörűbbnek bizonyult kutatása adja meg a fizikai érettség, az immunfehérjék jelenléte és a finommotorika figyelembe vételével azt az ablakot, amikor a babák megérnek a hozzátáplálásra: valamikor 5 és 9 hónapos kor között.

Forrás:
rapleyweaning.com/…/How_early_is_too_early.pdf

ibconline.ca/food

https://files.eric.ed.gov/fulltext/ED479275.pdf

Készen áll a baba? 2. rész – Mi van, ha….?

Az első részben áttekintettük azokat a fizikai és mentális jeleket, amelyek egyértelműen jelzik, hogy egy baba készen áll a szilárd ételek elfogyasztására.

Az elődadásaimon gyakran végigzongorázzuk azokat az eseteket, amikor egy vagy több feltétel egyszerűen nem jelenik meg „idejében”.

Mi van, ha:
1. a gyermek betöltötte a 6 hónapot, a nyelvkilökő reflexe elmúlt, magabiztosan emeli a szájához az építőkockákat, érdeklődik az evés iránt, de kiülni nem tud?
Amennyiben az ölünkbe ültetve kapaszkodás vagy támaszkodás nélkül egyenesen tudja tartani a nyakát és a hátát, akkor édesanya, édesapa ölében ülve elkezdheti az ismerkedés az ételekkel.
Amennyiben viszont támasztékot keres, kapaszkodik a kezünkbe, vagy megtámasztja magát saját lábán, esetleg előre dőlve a mi combunkon, akkor még várjunk.

2. a gyermek betöltötte a 6 hónapot, a nyelvkilökő reflexe elmúlt, magabiztosan emeli a szájához az építőkockákat, ki tud ülni (megtartja magát az ölünkben), de nem érdeklődik az evés iránt?
Ebben az esetben kitartóan kínáljuk, de ne csináljunk stresszforrást belőle. A kiülni tudó babákat etetőszékben, a magukat csak megtartani tudó babák lehetőleg ölben vegyük magunkhoz az étkezésekhez. Elé rakhatunk egy kis kóstolni valót, de ne csináljunk ügyet abból, ha rá se néz. Aki tudja magáról, hogy zavarni fogja az érintetlenül hagyott vagy csak mókából szétkent étel látványa, az csak akkor tegyen oda falatokat, ha a gyerek nyúl felé.

3. a gyermek nem töltötte be a 6 hónapot, a nyelvkilökő reflexe elmúlt, magabiztosan emeli a szájához az építőkockákat, érdeklődik az evés iránt és kiülni is tud?
Ritkán, de előfordul, hogy egy baba 6 hónapos kora előtt készen áll a szilárd ételekre. Ebben az esetben tegyük lehetővé számára a kóstolgatást abban a tudatban, hogy vannak babák, akik akár 1 éves koruk jutnak el ebbe a fázisba. Mindkét szélsőséget el kell fogadnunk, bár ettől még általánosságban az a valószínűbb, hogy a babánk legalább 6 hónapos lesz, mikor először készen áll az evésre.

4. a gyermek betöltötte a 6 hónapot, magabiztosan emeli a szájához az építőkockákat, érdeklődik az evés iránt, ki tud ülni, de a nyelvkilökő reflexe nem múlt el?
Ameddig nincs szemmel látható hiánya, nincs visszaesés a súlyfejlődésben, addig emiatt nem kell aggódni, ellenben megéri körbekérdezni a családot, hogy tapasztaltak-e ilyet, és ha igen, akkor annál a babánál mikorra múlt el.
Ilyen esetekben előfordulhat, hogy a családnak nem a BLW lesz az útja.

5. a gyermek elmaradt a mozgásfejlődésben (ezt szakember diagnosztizálta, fejlesztő tornára jár)?
Ameddig nincs szemmel látható hiánya, nincs visszaesés a súlyfejlődésben, addig emiatt nem kell aggódni, de ilyen esetekben előfordulhat, hogy a családnak nem a BLW lesz az útja.

Készen áll a baba? 1. rész – Feltételek

A szülők számára a legfontosabb kérdés az, hogy mikor kezdhetik meg babájuk hozzátáplálását. Ahogy a babák a szopizás tudásával jönnek a világra, és ahogy önállóan, tanítás nélkül jutnak a mozgásfejlődést lépcsőfokain a tehetetlen fekvéstől a Usain Bolt futásteljesítményhez mérhető sprintelésig, úgy a természet, az evolúció a táplálkozáshoz is garantálja a szükséges fizikai és pszichés „eszközöket”.

Vegyük sorra a szilárd ételekre való készenlét jeleit!

1. Megszűnik a nyelvkilökő reflex
A nyelvkilökő reflex szerepe az, hogy megvédje a baba szervezetét az idegen dolgok bejutásától. Kivéve az anyai mell.

2. Érdeklődik az étkezések iránt
A BLW-zés nem a hozzátáplálás megkezdésekor kezdődik, hanem sokkal előbb. Amikor az édesanya először viszi magával magára kötve vagy pihenőszékben a babát a konyhába, a társaságában főz és fogyasztja el az ételt, akkor lehetővé teszi a megfigyelést, a tanulást a gyermek számára. Érdemes megvárni, amíg ebben a folyamatban a baba kezdeményezővé válik: nyúl az ételért, követeli, hogy csatlakozhasson az asztalnál folyó eseményekhez.

3. A szájához tudja emelni az ételt
Amikor a baba minden tárgyat az szájához emel, azt rágcsál, nyálaz (=kóstolgat), akkor biztosan lehetünk benne, hogy az evolúció garantálta „étkészlet” a rendelkezésére áll, képes ételt a szájához emelni.

4. Legalább 6 hónapos
A hozzátáplálás megkezdésének optimális koráról több bejegyzést írtam.

5. Segítség nélkül tud ülni
Minimum feltétel, hogy a baba a nyakát és a hátát egészen a fenekéig megtámasztás nélkül függőlegesen tartani tudja.
Vannak sokan, akik megvárják a teljes kiülés idejét, azonban a fenti feltételek mindegyike teljesül, akkor kár húzni az időt akár még 2-3 hónapig várva az önálló felülni tudásra.
A minimum feltétel (+az összes többi) megléte esetén a hozzátáplálást a legbiztonságosabb helyre, azaz a szülői ölbe ültetve is elkezdhetjük.
Hiába azonban az egyenes tartás, ha a baba közben kapaszkodik a kezünkbe, ujjunkba, vagy a saját combján, térdén támasztja meg magát. Ilyenkor indokolt még várni.

Ideális tápanyag összetétel – WHO

A hozzátáplálási táblázatok hasznosságát taglaló bejegyzésemben szóba került az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azon kiadványa, ami bár bevezetési sorrendről vagy bevezetési ütemezésről nem ír egy szót sem, ellenben az ideális tápanyag összetételről sok hasznosat olvashatunk benne.

A tanulmány 4 szempontot vesz figyelembe: energia-, vas, cink- és A-vitamin bevitel.
Egy igény szerint szoptatott babánál az A-vitamin bevitelt alapvetően fedezi az anyatej.

Az energiabevitel növelhető, ha zsiradékot adunk az ételekhez. Hazánkban a védőnők gyakran ajánlják, hogy a pürésített ételekhez adjanak egy kiskanál olajat az édesanyák.
Magas vastartalmú, és hatékonyan felszívódó étel a máj, a húsok (különösen a vörös húsok), vassal dúsított gabonapelyhek. A zöld leveles zöldségek, a tojás és a hüvelyesek magas vas tartalmuk ellenére gyengén szívódnak fel.
A vas felszívódását C-vitaminnal segíthetjük elő, ezért adjunk bátran gyümölcsöt a hús mellé, vagy „desszertként” főétkezés után.
A tengeri halak és a tengeri herkentyűk zöldséggel, rizzsel, gabonapéppel, hüvelyesekkel vagy tojással tálalva is javítják a vas felszívódását, illetve fedezi a napi cinkszükségletet is.

Egy 12-24 hónapos gyermek számára napi 5 étkezést alapul véve a WHO az alábbi összetételt javasolja:
Reggeli: helyi gabonakása
Tízórai: egy szelet kenyér feltéttel
Ebéd: gabona+hüvelyes+gyümölcs
Uzsonna: gyümölcs
Vacsora: gabona+zöldség+hús/máj
Ez a minimum összetétel, szigorúan mintaként, alapként szolgál ahhoz, h ne felejtsünk ki egy tápanyag csoportot se. Erre építve, elsősorban helyi alapanyagokat használva tudunk kiegyensúlyozottan étkezni.

Bővebben: http://apps.who.int/…/WHO_NHD_00.1.pdf

Hozzátáplálási táblázatok – Bevezetési sorrend 3.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2000-ben készített egy kiadványt 6 hónaposnál idősebb gyermekek részére ajánlott ideális tápanyag összetételről.
A szükséges tápanyagokat az egyes helyileg elérhető alapanyagokra vetíti le, illetve segítséget nyújt a leghatékonyabb felszívódást garantáló fogások összeállításában.

Egy szó mint száz: se bevezetési sorrendről, se 2-3 napos követési ritmusról nem beszélnek.

Ellenben hangsúlyozzák, hogy a szilárd ételek fogyasztásához elengedhetetlen a baba megfelelő fejlettségi szintje és hogy minél hamarabb bátorítást kapjon az önálló evéshez.

Minden területnek megvannak a maga alapanyagai, amelyek szezonálisan és helyben hozzáférhetőek. A WHO ajánlása tehát ezekre épül.

Míg hazánkban az alma és a krumpli egysége megbonthatatlannak tűnik, addig a világ más tájain a rizs, egyes tészták, a banán, az édesburgonya vagy a kukorica ilyen alapegység. (Igaz, már itthon is elérhetőek ezek az alapanyagok, azonban ezek sem nem helyiek, sem nem szezonálisak, így legfeljebb mint második legjobb döntésként kerülhetnek az asztalra helyi alapanyag hiányában.)
Mindez abból a szempontból is érdekes, hogy ezek az alapanyagok a magyar oldalakon elérhető táblázatokban messze nem a hozzátáplálás kezdeti szakaszához kötődnek.

Bár nem vitatom, hogy bizonyos élethelyzetekben a hozzátáplálási táblázatok szükségesek, azonban a gyermekek hozzátáplálásában a valódi értéküknél magasabbra van pozicionálva a szerepük.

Forrás: http://apps.who.int/…/WHO_NHD_00.1.pdf

Hozzátáplálási táblázatok – Bevezetési sorrend 2.

A BLW azon ismertetőjegye, miszerint a baba az első pillanattól azt eszi, mint a család (kis módosításokkal, de erről majd később beszélünk), első pillantásra merésznek, már-már veszélyesnek tűnik.

Miért életszerű és miért biztonságos mégis?

1. A BLW-ző babák akkor kezdenek el enni, amikor készen állnak rá. A fizikai jelek, melyek az irányba hatnak, hogy egyedül tudjanak enni, szinkronban vannak a belső felkészültséggel.

2. Az első időszak az ismerkedésről szól: az ételt szagolgatják, szétnyomják és nyalogatják. A saját ritmusukban „vezetik be” az ételeket, mintha olvasták volna az ESPGHAN ajánlását a „késhegynyi mennyiségű” fogyasztásról.

3. Mivel önállóan döntenek arról, hogy lenyelik-e az adott ételt, így nem fordulhat elő, hogy „bevezetés” címén túl sokat kap adott allergénből, adott ízből vagy adott állagból.

Azok számára, akik a BLISS-t választják vagy valamilyen, számukra biztonságos táblázat mentén adják gyermekeiknek a darabos ételeket, fontos üzenet, hogy keverjék az adott időszakra „engedélyezett” alapanyagokat bátran, hiszen a gyermek igényli a választás lehetőségét.

Hozzátáplálási táblázatok – Bevezetési sorrend 1.

A szilárd ételek bevezetési sorrendjéről nehéz objektív bejegyzést írni. Ennek az az oka, hogy bár hozzátáplálási táblázat minden, magára valamit is adó babákkal foglalkozó oldalon található, hiteles tanulmánnyal, nemzetközileg ajánlott sorrenddel, ritmussal eddig nem találkoztam.

A hozzátáplálási táblázatok egy olyan korszakban alakultak ki, amikor a cél még a nagyon-nagyon korai, akár 2 hónaposan megkezdett hozzátáplálás volt (ennek okait jelen esetben nem firtatjuk).
Az alapját azok a helyi megfigyelések adták, amelyek alapján 100-150 évvel ezelőtt déd- és ükanyáink táplálták gyermekeiket: ezek az alapanyagok akkor és ott szezonálisan voltak elérhetőek és nagy hatást gyakorolt elérhetőségükre a család társadalmi helyzete, a család mérete, lakóhelye.

Ilyen esetekben a legkisebb közös többszörös elve alapján készítettek egy körülbelül kanonizált sorrendet. Ezt a 21. század kismamái, mint „hagyomány” örököltek. Az emberi tudat sajátja, hogy nem lát messzebb 3-4 emberöltőnél: ami az ezt felölelő időszakban állandó volt, azt örökös érvényűnek fogadja el.

A hozzátáplálási táblák értelmét, hasznát, illetve értelmetlenségét, hasztalanságát legjobban a szélsőségekkel lehet értékelni.

Egy jól felépített bevezetési sorrend szilárd mankót ad egy első gyerekes kismamának, aki a környezetében nem látott élő példát csecsemőgondozásra.
Az európai táplálékbőség közepette is támogathatja az édesanyát a helyes alapanyagok kiválasztásában, hiszen a „hagyományos” táblázatok elsősorban a helyi és szezonális alapanyagokra építenek: pont arra, amire a babának adott éghajlaton, adott tájegységen szüksége van.

Mi történik, ha egy kismama kőbe vésett szabályrendszerként tekint egy ilyen táblázatra?
Nem is olyan rég egy anyuka keresett segítséget a szilva bevezetésére, ugyan a táblázata szerint akkor és ott az volt a következő étel. S bár fagyasztottan, aszalva vagy befőttként szinte már minden alapanyag évi 365 napban elérhető, a babák szervezetében még nem tudatosult a tartósítási módszerek szerteágazó műfaja. Kár tehát görcsösen ragaszkodni a táblázat minden betűjéhez.

És mi történik, ha valaki hivatkozási alapnak használja a táblázatot egy nem megfelelő étel bevezetésére?
Anyukás csoportokban gyakori kérdés a túró rudi vagy a krémtúró bevezetési ideje. Egy egészségesen étkező családban ez a kérdés -táblázat ide vagy oda- fel se merül. Ezekben feldolgozott termékekben olyan nagy mennyiségű hozzáadott cukor van, hogy az első 1 évben semmiképp se adható a gyereknek. A hivatkozási alap mégis a túró: a táblázatban szerepel 1 éves kor alatt, azaz valamilyen formában be kell vezetni.

Hozzátáplálás megkezdése – Gill Rapley

Gill Rapley, a Baby-Led Weaning c. könyv szerzőjének 2017. januári állásfoglalása a hozzátáplálás megkezdéséről az alábbi linkről tölthető le:

www.rapleyweaning.com/…/How_early_is_too_early.pdf

„If we are prepared to accept that a good proportion of babies will not be ready to feed themselves with solid foods until they are seven, eight or nine months, than it is perfectly reasonable to allow that there will also be a few who may begin do this before they reach the ‘magic’ age of six months.”

Ha készek vagyunk elfogadni, hogy a babák jelentős része csak 7-8-9 hónapos korában áll készen arra, hogy önállóan egyen, akkor teljesen valószerű az is, hogy lesz néhány, akik már a „mágikus” 6 hónapos kor előtt készek lesznek.

„The crucial point, as I see it, is that the move should be spontaneous and autonomous.”

Ahogy én látom, a lényeg az, hogy ez spontán és önálló tett legyen.

„In my opinion, arguments about the ‘right’ age for introducing solid foods are important only if it’s the parent, not the baby, who decides when putting food into her/his mouth should begin
– as happens, of course, with spoon feeding.”

A véleményem az, hogy a hozzátáplálás megkezdésének ideális korhoz kötése csak akkor vitakérdés, ha a szülő, és nem a baba dönt arról, hogy ételt tesz a szájába – ahogy ez a kanalas etetés velejárója.