Az 1. részben végiggondoltuk a vashiány lehetséges kockázatát gyermekünk első életévében, vagyis a hozzátáplálás kezdeti szakaszában.
A 2. részben a saját étkezési szokásainkat vesszük górcső alá.
A BLW egyik alapelve, hogy a baba az első falatoktól ugyanazt eszi, mint a család és együtt eszik minden esetben a családdal.
Egyfelől tehát gondoljuk végig, mi mit eszünk? Mennyit eszünk? Mikor eszünk? Hogyan eszünk?
Ideális esetben a gyermek hozzátáplálását megelőző időszakban minden ételt magunk készítünk lehetőleg helyi és szezonális alapanyagból törekedve a kiegyensúlyozottságra (ld. erről szóló cikkem). Naponta 4-5 alkalommal az asztalnál ülve csak az evésre koncentrálva nyugodt körülmények között fogyasztjuk azt el.
Valljuk be, ezek a fentiekben felsorolt feltételek ritkán teljesülnek, pláne egy kisbabás anyuka életében.
Másfelől álljunk meg egy percre, és nézzük végig kívülről egy étkezésünket! Kapkodunk? Lapátolunk? Kotorászunk? Nyomkodjuk a telefonunk? Olvasunk? Felállunk pár percenként? Netán megszűnik a külvilág?
Összefoglalva: tegyük fel magunknak a kérdést, vajon milyen példát fogok mutatni a babámnak az étkezésemmel?
A BLW-ben az anyai, a családi példamutatás legalább akkora hangsúlyt kap, mint maga az alapanyag, ha nem többet. Ugyanis a viselkedésmintáinkat a tudatalattinkban hordozzuk még felnőttként is, függetlenül attól, hogy magát a viselkedést rám kényszerítették (megetettek) vagy magam gyakoroltam be utánzással (igény szerinti hozzátáplálás).
A BLW megváltoztatja az egész család viszonyát az ételekhez.
Vajon, kedves Olvasó, TE készen állsz erre a változásra?