BLW a gyakorlatban – 1. rész

A 3 pillér

Gill Rapley Baby-led weaning c. könyvét, illetve a honlapjára feltöltött anyagokat olvasva szedtem össze és adaptáltam a magyar olvasóknak a BLW elv- és szabályrendszerét.
Törekedtem arra, hogy érthető és könnyen áttekinthető pontokba szedjem a tudnivalókat.

A BLW-nek 3 pillére van, amelyikből ha bármelyik is sérül, akkor már nem BLW-ről, hanem más hozzátáplálási módszerről beszélünk.

1. pillér: A baba igényei szerint, azaz nem mérjük, mennyit eszik, és azt eszi meg a felkínált ételből, amit szeretne

A BLW-nek nem célja az étkezések kiváltása, az anyatejjel vagy a tápszerrel való mihamarabbi szakítás. Elfogadjuk, hogy 12 hónapos korig nagyrészt az anyatej/tápszer a fő táplálék, illetve 1-2 éves kor között is akár 2/3 arányban. Ezzel egyidejűleg nem határozzuk meg, hogy a babánknak mennyi az adagja, és nem tekintjük stresszforrásnak, ha nem tankönyvi vagy más elvárásoknak megfelelően eszik egy-egy étkezés folyamán.

2. pillér: A baba ugyanazt eszi, mint a család, azaz 6-12 hónapos kor között a család ételeit igazítjuk a baba igényeihez

Egy egészségesen étkező családban a baba -kis módosításokkal- bármit megehet, amit a család többi tagja elé is teszünk. A hozzátáplálási táblázatokat figyelmen kívül hagyjuk, ugyanis se elméleti, se gyakorlati szempontból nem bizonyították a hasznát. Minden nap mást kap enni a baba, hiszen nincs is unalmasabb ugyanazt enni 2-3 napon át.

3. pillér: A baba ugyanakkor eszik, mint a család, és az utolsó szopizás/tápszer óta eltelt legalább 20-30 perc, érdeklődő, nem fáradt

A nap jelentős részét a babák az édesanyjukkal töltik, így a legtöbb esetben kettesben esznek. Napi 1-2 alkalomra szűkül a családi közös étkezések száma. Ezeknek az étkezéseknek megvan a családon belül a napi ritmusa, akár a napon belüli gyakoriságot, időpontot nézzük, akár egy étkezés hosszát, keretét. A babák ebbe a ritmusba simulnak bele úgy, hogy őket sem órára etetjük.
A családi közös étkezések szolgáltatják a viselkedésmintát a babának: hogyan kell enni, inni, várni egy-egy alkalommal.
Fontos, hogy a babák ne farkaséhesen üljenek le, mert az mohósághoz vezet. A mohóság fulladásveszélyes, és túlevéshez vezethet.

Győr – 2017. július 21.

Izgatottan vártam a győri előadást, ahol a vendéglátóm a Sapientia Műhely (www.facebook.com/sapientiamuhely) és Sényi Kata volt.

Elsősorban BLW-t gyakorló édesanyák jöttek el, akik megerősítést és további muníciót kaptak a hozzátáplálás folytatásához, illetve biztonságos, jó hangulatú közösségben tudták megosztani vele kérdéseiket, kétségeiket. Mindig örülök, ha jut időm válaszolni az összes felmerült kérdésre.

Az előadás végén a legnagyobb hangsúlyt mégis a BLW-re való áttérés kapta.

Gill Rapley a honlapján amellett teszi le garast, hogy BLW-re áttérni nem lehet. Az a BLW-s, aki a hozzátáplálás elejétől falatkásan, a 3 pillérnek megfelelően adja a gyermekének a szilárd ételeket.
Ha egy gyermeket 6 hónapos korától folyamatosan pürével táplálnak, majd 8-12 hónapos kor között a gyermek magától eljut a darabos ételek fogyasztásának igényéig (ki tud egyedül ülni, szájához tudja emelni a falatot), akkor áttérés ide vagy oda, az hagyományos hozzátáplálás marad.
Ugyanis minden gyerek előbb vagy utóbb, de egyedül és darabos ételeket fog enni.

Budapest – 2017. július 18.

A budapesti előadásnak a Válaszkész Szülők Egyesülete (www.valaszkeszszulok.hu) adott helyet a zuglói Civil Házban. Köszönöm Dobiné Olasz-Papp Nórának a szervezést.

Nagyon sokan jöttek el, igazi kihívásnak éreztem a hangommal is megtölteni a termet.

A legtöbben a tejallergiával és a laktóz-intoleranciával kapcsolatban jöttek oda hozzám beszélgetni.

Amennyiben az anyatejes, tápszeres táplálás időtartama alatt tapasztalunk erre a két állapotra utaló jelet, érdemes azonnal felvenni a kapcsolatot a gyermek háziorvosával.

Laktóz-intolerancia esetében a laktáz enzim pótlása már csecsemőkorban indokolt lehet az anyatej saját laktóztartalma miatt, ami független az elfogyasztott tejtermékektől. Az előtej lefejésével is csökkenthető a gyermek laktáz terhelése. Diagnosztizálni H2 kilégzéses teszttel lehet, melyről a területileg illetékes gasztroenterológiai szakrendelésen adnak bővebb információt.

A tejfehérje allergiát diagnosztizálni leghatékonyabban 6-8 héten át tartott, hibamentes diétát követő dokumentált visszaterheléssel lehet. Amennyiben az első 6 hónap alatt bebizonyosodik az allergia megléte, úgy a következő terhelés 1 éves korban esedékes szakorvosi (allergológus vagy gasztroenterológus) felügyelete mellett.

Amennyiben azonban nincs okunk feltételezni, hogy a gyermek laktóz-intoleranciában vagy tejfehérje-allergiában szenved, és a családban sincs olyan, aki ezzel a problémával élne, úgy nyers tejen kívül bátran adjuk a tejtermékeket a gyermeknek.

Néhányan úgy gondolják, hogy a tejtermékek közül a laktózmentesek egészségesebbek, ezért a hozzátáplálás során ezt adják a gyermeknek. Ezzel azonban laktóz-intoleranciát idézhetnek elő, mert a laktáz enzim termelődése a laktóz terheléssel indul meg.

Székesfehérvár – 2017. július 17.

Július 17-én Székesfehérvárra mentem, Gubis-Rajj Nóra hívott meg a Babás Bandázó (www.facebook.com/babasbandazo) nevében.
A hőség ellenére sokan voltunk, gyakorló BLW-sek és csak érdeklődő társaink.

Az előadás technikai hátterét néhány kemény fedelű lapozgató és két lelkes totyogó biztosította.

A fő témánk az asztal körüli játszmázások voltak. Egy óvodáskorú gyermek ragaszkodik a megszokásokhoz, pláne akkor, ha a helytelen viselkedésminta nem a dackorszak egyik eredménye, hanem szülői mintából adódik.
Az „amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek” mondással itt célt nem érünk el: ha hirtelen fosztjuk meg a gyereket a jól megszokott nassolni valójától, akkor sutba is dobjuk a válaszkészségünket. Természetesen a minden étkezés után garantált édesség rossz üzenet a gyermek számára, hiszen az egész étkezés a célról, azaz az édességről fog szólni. Bár valóban el kell venni a jutalomként kezelt csokit vagy cukrot a gyerektől, tegyük ezt fokozatosan. Ajánljunk fel gyümölcsöt, egészséges nassolni valót (pl. diákcsemegét) a megszokott cukorbombák helyett, és emellett lelkiekben készüljünk fel arra is, hogy a gyermek nem fogja könnyen adni magát.
Felnőttként pedig mi is hagyjuk el a rossz szokást, és (már-már mottóm lehetne) járjunk jó példával a gyermek előtt!

Készen áll a baba? 2. rész – Mi van, ha….?

Az első részben áttekintettük azokat a fizikai és mentális jeleket, amelyek egyértelműen jelzik, hogy egy baba készen áll a szilárd ételek elfogyasztására.

Az elődadásaimon gyakran végigzongorázzuk azokat az eseteket, amikor egy vagy több feltétel egyszerűen nem jelenik meg „idejében”.

Mi van, ha:
1. a gyermek betöltötte a 6 hónapot, a nyelvkilökő reflexe elmúlt, magabiztosan emeli a szájához az építőkockákat, érdeklődik az evés iránt, de kiülni nem tud?
Amennyiben az ölünkbe ültetve kapaszkodás vagy támaszkodás nélkül egyenesen tudja tartani a nyakát és a hátát, akkor édesanya, édesapa ölében ülve elkezdheti az ismerkedés az ételekkel.
Amennyiben viszont támasztékot keres, kapaszkodik a kezünkbe, vagy megtámasztja magát saját lábán, esetleg előre dőlve a mi combunkon, akkor még várjunk.

2. a gyermek betöltötte a 6 hónapot, a nyelvkilökő reflexe elmúlt, magabiztosan emeli a szájához az építőkockákat, ki tud ülni (megtartja magát az ölünkben), de nem érdeklődik az evés iránt?
Ebben az esetben kitartóan kínáljuk, de ne csináljunk stresszforrást belőle. A kiülni tudó babákat etetőszékben, a magukat csak megtartani tudó babák lehetőleg ölben vegyük magunkhoz az étkezésekhez. Elé rakhatunk egy kis kóstolni valót, de ne csináljunk ügyet abból, ha rá se néz. Aki tudja magáról, hogy zavarni fogja az érintetlenül hagyott vagy csak mókából szétkent étel látványa, az csak akkor tegyen oda falatokat, ha a gyerek nyúl felé.

3. a gyermek nem töltötte be a 6 hónapot, a nyelvkilökő reflexe elmúlt, magabiztosan emeli a szájához az építőkockákat, érdeklődik az evés iránt és kiülni is tud?
Ritkán, de előfordul, hogy egy baba 6 hónapos kora előtt készen áll a szilárd ételekre. Ebben az esetben tegyük lehetővé számára a kóstolgatást abban a tudatban, hogy vannak babák, akik akár 1 éves koruk jutnak el ebbe a fázisba. Mindkét szélsőséget el kell fogadnunk, bár ettől még általánosságban az a valószínűbb, hogy a babánk legalább 6 hónapos lesz, mikor először készen áll az evésre.

4. a gyermek betöltötte a 6 hónapot, magabiztosan emeli a szájához az építőkockákat, érdeklődik az evés iránt, ki tud ülni, de a nyelvkilökő reflexe nem múlt el?
Ameddig nincs szemmel látható hiánya, nincs visszaesés a súlyfejlődésben, addig emiatt nem kell aggódni, ellenben megéri körbekérdezni a családot, hogy tapasztaltak-e ilyet, és ha igen, akkor annál a babánál mikorra múlt el.
Ilyen esetekben előfordulhat, hogy a családnak nem a BLW lesz az útja.

5. a gyermek elmaradt a mozgásfejlődésben (ezt szakember diagnosztizálta, fejlesztő tornára jár)?
Ameddig nincs szemmel látható hiánya, nincs visszaesés a súlyfejlődésben, addig emiatt nem kell aggódni, de ilyen esetekben előfordulhat, hogy a családnak nem a BLW lesz az útja.

Dunaújváros – 2017. július 16.

Annak ellenére, hogy a dunaújvárosi előadásom vasárnap volt, és a csodaszép idő is inkább kirándulásra csábított, sokan gyűltünk össze a Hurcogó Babahordozó Klubban (https://www.facebook.com/hurcogo).

Nagy hangsúlyt kapott az előadásom játszmázásra vonatkozó része, azaz az az állapot az anya-gyermek kommunikációban, amikor a baba az én-határait próbálgatja az édesanyján. Ennek egyik eszköze az evés-sztrájk, majd a kétségbeesett anya óvatos, időnként akaratos terelgetése a „kedvenc” ételek felé.

Átbeszéltük, hogy a BLW hogyan járul hozzá az asztal körüli játszmázások megelőzéséhez, a gyermeki akarat szárnypróbálgatásaink keretek között tartásához.
Ha el tudjuk engedni az a gondolatot, hogy a gyermeknek ennie kell, a gyermeknek meg kell ennie az adagját, ellenben megerősítjük magunkban azt a bizonyosságot, miszerint terített asztal mellett éhen nem veszhet a baba, akkor már hatalmas lépést tettünk a nyugodt, konfliktusmentes étkezésekért.

Pécs – 2017. július 14.

Köszönöm a pécsi Hurcibabanak a meghívást, remek és informatív bő másfél órát töltöttünk a BLW elméleti és gyakorlati elemeinek átbeszélésével.
Igazi színfoltja volt az előadásomnak az a nagypapa, aki a kérdezz-felelek rész alatt alaposan megrágta velem a kétségeit, és őszintén remélem, hogy megnyugtató választ kapott minden kérdésére.

Az előadás egyik tanulsága az volt, amit történetesen egy ibclc hallgató és gyakorló anya osztott meg velem, hogy a BLW úttörői azok az édesanyák, akik a szoptatás során is már az igény szerintiség mellett kötelezték el magukat.

Hajrá, pionírok 💪 Váljunk láthatóvá a világ számára. A BLW nem mindenki útja, hanem egy lehetőség. A láthatósága teszi elérhetővé mások számára is.

Gyöngyös – 2017. július 12.

A júliusi előadás sorozatomat Gyöngyösön indítottam el, ahol a helyi Baba-Mama Klub látott vendégül a Kolorbár Kulturális Mulatóban.

A helyszínen érdeklődő és BLW-t már gyakorló anyukákkal beszélgettem, illetve két nagymama is jött támogatni kis csapatunkat, így első kézből hallgathattuk meg az előző generáció hozzátáplálási gyakorlatát, az akkori anyai kérdéseket, és rájuk adott válaszokat.

A most gyakorló anyák is hasonló bizonytalanságokat élnek meg: vajon jól fejlődik a gyermekem? Elég neki az anyatej? Meddig elég az anyatej? Hogy álljak neki ennek az egész hozzátáplálási témának?

Szüleink, nagyszüleink generációját biztosítanunk kell arról, hogy ők akkor és ott a rendelkezésre álló információk, támogatói környezet javaslatai alapján a legjobb döntést igyekeztek meghozni, még akkor is, ha ezek a döntések mai szemmel, mai tudással már helytelennek, időnként károsnak tűnnek.

Az, hogy mi a BLW-t választjuk, az nem kritikája az ő csecsemőgondozásuknak, hanem a mai a rendelkezésre álló információk, támogatói környezet alapján az a döntés, amit mi hozunk a legjobbat akarva gyermekeinknek.

A másik nagy témakör a szezonális, helyi alapanyagok feldolgozása, tartósítása volt. Átbeszéltük, hogy a savanyítás, az aszalás megfelelő módszer arra, hogy a téli alapanyag hiányban hozzátáplálást kezdő anyukák felkészüljenek, ellenben kerüljük a magas hozzáadott cukortartalommal vagy tartósító szerrel járó módszereket.

Szóba került a gyümölcsök fagyasztásának lehetősége, azonban több, BLW-t gyakorló anyuka megerősítette a saját tapasztalatomat: a felengedett gyümölcsöt nem eszik a babák.

Készen áll a baba? 1. rész – Feltételek

A szülők számára a legfontosabb kérdés az, hogy mikor kezdhetik meg babájuk hozzátáplálását. Ahogy a babák a szopizás tudásával jönnek a világra, és ahogy önállóan, tanítás nélkül jutnak a mozgásfejlődést lépcsőfokain a tehetetlen fekvéstől a Usain Bolt futásteljesítményhez mérhető sprintelésig, úgy a természet, az evolúció a táplálkozáshoz is garantálja a szükséges fizikai és pszichés „eszközöket”.

Vegyük sorra a szilárd ételekre való készenlét jeleit!

1. Megszűnik a nyelvkilökő reflex
A nyelvkilökő reflex szerepe az, hogy megvédje a baba szervezetét az idegen dolgok bejutásától. Kivéve az anyai mell.

2. Érdeklődik az étkezések iránt
A BLW-zés nem a hozzátáplálás megkezdésekor kezdődik, hanem sokkal előbb. Amikor az édesanya először viszi magával magára kötve vagy pihenőszékben a babát a konyhába, a társaságában főz és fogyasztja el az ételt, akkor lehetővé teszi a megfigyelést, a tanulást a gyermek számára. Érdemes megvárni, amíg ebben a folyamatban a baba kezdeményezővé válik: nyúl az ételért, követeli, hogy csatlakozhasson az asztalnál folyó eseményekhez.

3. A szájához tudja emelni az ételt
Amikor a baba minden tárgyat az szájához emel, azt rágcsál, nyálaz (=kóstolgat), akkor biztosan lehetünk benne, hogy az evolúció garantálta „étkészlet” a rendelkezésére áll, képes ételt a szájához emelni.

4. Legalább 6 hónapos
A hozzátáplálás megkezdésének optimális koráról több bejegyzést írtam.

5. Segítség nélkül tud ülni
Minimum feltétel, hogy a baba a nyakát és a hátát egészen a fenekéig megtámasztás nélkül függőlegesen tartani tudja.
Vannak sokan, akik megvárják a teljes kiülés idejét, azonban a fenti feltételek mindegyike teljesül, akkor kár húzni az időt akár még 2-3 hónapig várva az önálló felülni tudásra.
A minimum feltétel (+az összes többi) megléte esetén a hozzátáplálást a legbiztonságosabb helyre, azaz a szülői ölbe ültetve is elkezdhetjük.
Hiába azonban az egyenes tartás, ha a baba közben kapaszkodik a kezünkbe, ujjunkba, vagy a saját combján, térdén támasztja meg magát. Ilyenkor indokolt még várni.

Türelem és bizalom – A BLW legfontosabb eszközei

A tény, hogy egy szülő a hagyományostól eltérő hozzátáplálást választja, önmagában is egy komoly lelki folyamat. Fel lehet készülni módszerekkel, listákkal és eszközökkel a mindennapok gyakorlatára, el lehet olvasni mindent a reflexekről és a gyermek fizikai, pszichés fejlődésének lépcsőfokairól. El lehet menni újraélesztési tanfolyamra vagy BLW előadásra.

Arra azonban nehezen lehet felkészülni, hogy a család, az orvosok, a védőnő rosszallóan fogadják döntésünket. Meginoghatunk azokon a napokon, amikor negyedszerre porszívózzuk és mossuk fel a konyhát. Felőrölheti kezdeti magabiztosságunkat a gyermek öklendezése vagy a szilárd ételekkel szembeni kitartó elutasítása.

Nem véletlen tehát, hogy azt mondom: a türelem és a bizalom a két legfontosabb eszköz, melyek ha a birtokunkban vannak, az első hónapok nehézségei gyorsan tovatűnnek.

Türelmesnek kell lennünk a saját gyermekünkkel.
Mindannyian ismerjük azt az érzést, ami a sokadik sikertelen próbálkozást látva elfog bennünket, hogy kivegyük a gyerek kezéből azt, amivel éppen tevékenykedik. Pedig ezzel a felfedezés örömétől fosztjuk meg.
Vannak hetek, hónapok, hogy kitartó kínálgatás ellenére is szájzár a válasz. A fogzás, egy bal lábbal induló nap épp elég egy vadonatúj dologgal próbálkozó gyermeknek, hogy kedvét szegje. Ilyenkor igazi szülői kihívás lelkesnek maradni. Mégis megéri: azon túl, hogy egyik felet se terheli kudarcélmény a kezdeti szakaszban, a gyermek a mi viselkedésünkből, a stresszes időszakra adott válaszunkból fog tanulni.

Bíznunk kell abban. hogy ha a szopizást tudta irányítani az igényeinek megfelelően, akkor a szilárd ételekkel is megbirkózik majd. Hogy az öklendezés ennek a tanulási folyamatnak a része, amikor a baba biztonságos környezetben megismeri a saját testének határait.
Bíznunk kell magunkban, hogy a döntésünket a gyermekünk igényeinek megfelelve, a saját határainkat felmérve kompetens módon hoztuk meg.
És bíznunk kell benne, hogy a gyerek nem fog megfulladni. Több száz baba falatkás hozzátáplálását végigkísérve (hála a facebook-nak) kijelenthetem, hogy eddig egy alkalommal se volt még csak a fulladáshoz közeli állapotban sem egy gyermek. Ez a kockázat eltúlzott a maga nemében, a valódi súlyához képest sokkal nagyobb hangsúlyt kap. Feleslegesen. A természet (vagy helyettesítsen be ide bárki bármit, amiben hisz) ennél messze bölcsebben alkotta meg az emberiséget.