Készen áll a baba? 1. rész – Feltételek

A szülők számára a legfontosabb kérdés az, hogy mikor kezdhetik meg babájuk hozzátáplálását. Ahogy a babák a szopizás tudásával jönnek a világra, és ahogy önállóan, tanítás nélkül jutnak a mozgásfejlődést lépcsőfokain a tehetetlen fekvéstől a Usain Bolt futásteljesítményhez mérhető sprintelésig, úgy a természet, az evolúció a táplálkozáshoz is garantálja a szükséges fizikai és pszichés „eszközöket”.

Vegyük sorra a szilárd ételekre való készenlét jeleit!

1. Megszűnik a nyelvkilökő reflex
A nyelvkilökő reflex szerepe az, hogy megvédje a baba szervezetét az idegen dolgok bejutásától. Kivéve az anyai mell.

2. Érdeklődik az étkezések iránt
A BLW-zés nem a hozzátáplálás megkezdésekor kezdődik, hanem sokkal előbb. Amikor az édesanya először viszi magával magára kötve vagy pihenőszékben a babát a konyhába, a társaságában főz és fogyasztja el az ételt, akkor lehetővé teszi a megfigyelést, a tanulást a gyermek számára. Érdemes megvárni, amíg ebben a folyamatban a baba kezdeményezővé válik: nyúl az ételért, követeli, hogy csatlakozhasson az asztalnál folyó eseményekhez.

3. A szájához tudja emelni az ételt
Amikor a baba minden tárgyat az szájához emel, azt rágcsál, nyálaz (=kóstolgat), akkor biztosan lehetünk benne, hogy az evolúció garantálta „étkészlet” a rendelkezésére áll, képes ételt a szájához emelni.

4. Legalább 6 hónapos
A hozzátáplálás megkezdésének optimális koráról több bejegyzést írtam.

5. Segítség nélkül tud ülni
Minimum feltétel, hogy a baba a nyakát és a hátát egészen a fenekéig megtámasztás nélkül függőlegesen tartani tudja.
Vannak sokan, akik megvárják a teljes kiülés idejét, azonban a fenti feltételek mindegyike teljesül, akkor kár húzni az időt akár még 2-3 hónapig várva az önálló felülni tudásra.
A minimum feltétel (+az összes többi) megléte esetén a hozzátáplálást a legbiztonságosabb helyre, azaz a szülői ölbe ültetve is elkezdhetjük.
Hiába azonban az egyenes tartás, ha a baba közben kapaszkodik a kezünkbe, ujjunkba, vagy a saját combján, térdén támasztja meg magát. Ilyenkor indokolt még várni.

Türelem és bizalom – A BLW legfontosabb eszközei

A tény, hogy egy szülő a hagyományostól eltérő hozzátáplálást választja, önmagában is egy komoly lelki folyamat. Fel lehet készülni módszerekkel, listákkal és eszközökkel a mindennapok gyakorlatára, el lehet olvasni mindent a reflexekről és a gyermek fizikai, pszichés fejlődésének lépcsőfokairól. El lehet menni újraélesztési tanfolyamra vagy BLW előadásra.

Arra azonban nehezen lehet felkészülni, hogy a család, az orvosok, a védőnő rosszallóan fogadják döntésünket. Meginoghatunk azokon a napokon, amikor negyedszerre porszívózzuk és mossuk fel a konyhát. Felőrölheti kezdeti magabiztosságunkat a gyermek öklendezése vagy a szilárd ételekkel szembeni kitartó elutasítása.

Nem véletlen tehát, hogy azt mondom: a türelem és a bizalom a két legfontosabb eszköz, melyek ha a birtokunkban vannak, az első hónapok nehézségei gyorsan tovatűnnek.

Türelmesnek kell lennünk a saját gyermekünkkel.
Mindannyian ismerjük azt az érzést, ami a sokadik sikertelen próbálkozást látva elfog bennünket, hogy kivegyük a gyerek kezéből azt, amivel éppen tevékenykedik. Pedig ezzel a felfedezés örömétől fosztjuk meg.
Vannak hetek, hónapok, hogy kitartó kínálgatás ellenére is szájzár a válasz. A fogzás, egy bal lábbal induló nap épp elég egy vadonatúj dologgal próbálkozó gyermeknek, hogy kedvét szegje. Ilyenkor igazi szülői kihívás lelkesnek maradni. Mégis megéri: azon túl, hogy egyik felet se terheli kudarcélmény a kezdeti szakaszban, a gyermek a mi viselkedésünkből, a stresszes időszakra adott válaszunkból fog tanulni.

Bíznunk kell abban. hogy ha a szopizást tudta irányítani az igényeinek megfelelően, akkor a szilárd ételekkel is megbirkózik majd. Hogy az öklendezés ennek a tanulási folyamatnak a része, amikor a baba biztonságos környezetben megismeri a saját testének határait.
Bíznunk kell magunkban, hogy a döntésünket a gyermekünk igényeinek megfelelve, a saját határainkat felmérve kompetens módon hoztuk meg.
És bíznunk kell benne, hogy a gyerek nem fog megfulladni. Több száz baba falatkás hozzátáplálását végigkísérve (hála a facebook-nak) kijelenthetem, hogy eddig egy alkalommal se volt még csak a fulladáshoz közeli állapotban sem egy gyermek. Ez a kockázat eltúlzott a maga nemében, a valódi súlyához képest sokkal nagyobb hangsúlyt kap. Feleslegesen. A természet (vagy helyettesítsen be ide bárki bármit, amiben hisz) ennél messze bölcsebben alkotta meg az emberiséget.

Felkészülés a falatkás hozzátáplálásra – 3. rész

Vegyük sorra, mire lesz szükségünk a falatkás hozzátápláláshoz!

1. Nem dönthető etetőszék
Az első időszakban, amikor a baba még nem ül ki magától, de az öledben ülve a felső testét támaszkodás, kapaszkodás nélkül megtartja, még nem fog etetőszékben ülni. Ám az önálló felülés már feljogosítja őt a saját szék használatára. Fontos, hogy az ülőfelület és a háttámla derékszögben legyen, stabilan tartsa a gyereket.
Döntött ülésben megnő a fulladásveszély.
Célszerű olyan etetőszéket választani, aminek van saját tálcája, erre fog kerülni az étel addig, amíg át nem állunk a tányér használatára. Bár egy ideig még azzal együtt is 🙂

2. Előke
A szilárd ételekkel nyáron ismerkedő babák helyzeti előnyben vannak, nekik az étkezéseket követő mosakodás sokkal jobban fog esni, mint a műszálas előke viselése az étkezések alatt.
A többieknek azonban érdemes teljes felsőtestet takaró előkét felvenniük, kreatívabb szülők készíthetnek teljes testet takaró overált is. Saját tapasztalatom az, hogy legalább 3 darab kell.

3. Műanyag tányér és pohár
A bátrabbak nyugodtan adhatnak üvegpoharat és fajansz tányérokat, azonban óvatosságból javaslom a műanyagokat. 9-12 hónapos kor között a babák pszichésen eljutnak a tárgyállandóság fogalmának gyakorlásához. Válogatás nélkül dobálnak mindent, legyen az étel, étkészlet vagy játék.

4. Kanál, villa
A babatápláláshoz ajánlott műanyag kanalak és villák alkalmatlanok a BLW-ben az eszközhasználat önálló elsajátításához. A pürés ételek babagaratba való minél könnyebb beöntése érdekében ezekről a kanalakról lepereg az étel. Így a kanalazást gyakorló gyermeknek folyamatos a kudarcélménye, hiszen a megfelelő csuklómozdulat begyakorlásáig egy csepp étel nem fog a szájába jutni. A villákkal pedig nem lehet ételt felszúrni.
Az éttermekben használt műanyag étkészlet ezzel szemben túl éles szélű, veszélyes.
Lehet azonban kapni vastag nyelű, fém fejű étkészletet, ezt érdemes venni. Vagy egyszerűen egy teáskanalat és egy desszertvillát rendszeresíteni az étkezésekhez.

És ha elmegyünk otthonról?

Az éttermek etetőszékeinek BLW-zéshez megfelelő tisztaságát garantálhatjuk, ha beszerzünk egy csomag fertőtlenítő kendőt. Illetve ne hagyjuk otthon az előkét!

Azt, hogy mire nincs szükség, oldalakon keresztül tudnám sorolni 😉

 

Felkészülés a falatkás hozzátáplálásra – 2. rész

Az 1. részben végiggondoltuk a vashiány lehetséges kockázatát gyermekünk első életévében, vagyis a hozzátáplálás kezdeti szakaszában.

A 2. részben a saját étkezési szokásainkat vesszük górcső alá.

A BLW egyik alapelve, hogy a baba az első falatoktól ugyanazt eszi, mint a család és együtt eszik minden esetben a családdal.

Egyfelől tehát gondoljuk végig, mi mit eszünk? Mennyit eszünk? Mikor eszünk? Hogyan eszünk?
Ideális esetben a gyermek hozzátáplálását megelőző időszakban minden ételt magunk készítünk lehetőleg helyi és szezonális alapanyagból törekedve a kiegyensúlyozottságra (ld. erről szóló cikkem). Naponta 4-5 alkalommal az asztalnál ülve csak az evésre koncentrálva nyugodt körülmények között fogyasztjuk azt el.
Valljuk be, ezek a fentiekben felsorolt feltételek ritkán teljesülnek, pláne egy kisbabás anyuka életében.

Másfelől álljunk meg egy percre, és nézzük végig kívülről egy étkezésünket! Kapkodunk? Lapátolunk? Kotorászunk? Nyomkodjuk a telefonunk? Olvasunk? Felállunk pár percenként? Netán megszűnik a külvilág?

Összefoglalva: tegyük fel magunknak a kérdést, vajon milyen példát fogok mutatni a babámnak az étkezésemmel?

A BLW-ben az anyai, a családi példamutatás legalább akkora hangsúlyt kap, mint maga az alapanyag, ha nem többet. Ugyanis a viselkedésmintáinkat a tudatalattinkban hordozzuk még felnőttként is, függetlenül attól, hogy magát a viselkedést rám kényszerítették (megetettek) vagy magam gyakoroltam be utánzással (igény szerinti hozzátáplálás).
A BLW megváltoztatja az egész család viszonyát az ételekhez.

Vajon, kedves Olvasó, TE készen állsz erre a változásra?

Felkészülés a falatkás hozzátáplálásra – 1. rész

Amennyiben úgy tervezed, hogy a hozzátáplálást valamelyik falatkás módszerrel fogod elkezdni, három fontos lépést kell megtenned.

Az első lépés a vashiány kockázatának felmérése. Gondold végig a szülésed körülményeit. Bár a baba születését követő perceket teljesen az új jövevény tölti ki, az akkori orvosi beavatkozások hatással vannak a későbbi vastartalékokra.

„Az anyatej vastartalma nem túl sok, csak 0,6 mg literenként, de sokkal jobban felszívódik, mint a tehéntejé vagy más élelmiszeré. A nem vérszegény, kellő vassal rendelkező anya megfelelő mennyiséghez juttatja a magzatot, és ha normál súllyal, időre születik a csecsemő, és 6 hónapos koráig szoptatni tudja az anyja, valamint nem éri ez alatt az idő alatt súlyos fertőzés, akkor a vashiány kialakulásának kicsi a valószínűsége.” (Forrás: ujszo.com/vashiany-csecsemokorban)
„A kutatók szerint a legegyszerűbb megoldás, ha biztosítják a kicsik számára a legjobb kezdést: a méhlepényből maximalizálják a vér-és vasraktár feltöltését. Ha a születés után várnak még három percet a köldökzsinór leszorításával, akár egyharmaddal is növelhetik a kicsi vérmennyiségét.” (Forrás: https://magyarnemzet.hu/…/jobb-ha-kesobb-vagjuk-el-a-koldokzsinort)

Azaz ha köldökzsinórt késleltetve vágják el, a baba időre született, nem volt súlyos betegséges és az édesanya legalább 6 hónapos koráig tudja szoptatni, akkor nem kell tartanunk a vashiánytól.
Ellenben ha a gyermek gyakran beteg, sápadt, étvágytalan, ingerlékeny, akkor forduljunk a gyermek háziorvosához. Hiába kapható recept nélkül számos vaspótló készítmény, a nem megfelelő adagolás veszélyeket hordoz magában. (Forrás: www.babaszoba.hu/…/Verszegenyseg)

„…a kórokozó baktériumok, amelyek szaporodásukhoz sok vasat igényelnek, ne okozzanak fertőzést a kisbaba szervezetében. A feleslegben adott vas telíti a laktoferrin nevű vasszállító fehérjét, amely ebben az állapotában nem képes megkötni, és így a baktériumok számára hozzáférhetetlenné tenni a vasmolekulákat. A szükségtelen vaspótlás ráadásul megbontja a mikrokörnyezet kényes egyensúlyát, így más nyomelemek felszívódása zavart szenvedhet.” (Forrás: www.babaszoba.hu/…/Eleg_vas_van_az_anyatejben)

Ideális tápanyag összetétel – WHO

A hozzátáplálási táblázatok hasznosságát taglaló bejegyzésemben szóba került az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azon kiadványa, ami bár bevezetési sorrendről vagy bevezetési ütemezésről nem ír egy szót sem, ellenben az ideális tápanyag összetételről sok hasznosat olvashatunk benne.

A tanulmány 4 szempontot vesz figyelembe: energia-, vas, cink- és A-vitamin bevitel.
Egy igény szerint szoptatott babánál az A-vitamin bevitelt alapvetően fedezi az anyatej.

Az energiabevitel növelhető, ha zsiradékot adunk az ételekhez. Hazánkban a védőnők gyakran ajánlják, hogy a pürésített ételekhez adjanak egy kiskanál olajat az édesanyák.
Magas vastartalmú, és hatékonyan felszívódó étel a máj, a húsok (különösen a vörös húsok), vassal dúsított gabonapelyhek. A zöld leveles zöldségek, a tojás és a hüvelyesek magas vas tartalmuk ellenére gyengén szívódnak fel.
A vas felszívódását C-vitaminnal segíthetjük elő, ezért adjunk bátran gyümölcsöt a hús mellé, vagy „desszertként” főétkezés után.
A tengeri halak és a tengeri herkentyűk zöldséggel, rizzsel, gabonapéppel, hüvelyesekkel vagy tojással tálalva is javítják a vas felszívódását, illetve fedezi a napi cinkszükségletet is.

Egy 12-24 hónapos gyermek számára napi 5 étkezést alapul véve a WHO az alábbi összetételt javasolja:
Reggeli: helyi gabonakása
Tízórai: egy szelet kenyér feltéttel
Ebéd: gabona+hüvelyes+gyümölcs
Uzsonna: gyümölcs
Vacsora: gabona+zöldség+hús/máj
Ez a minimum összetétel, szigorúan mintaként, alapként szolgál ahhoz, h ne felejtsünk ki egy tápanyag csoportot se. Erre építve, elsősorban helyi alapanyagokat használva tudunk kiegyensúlyozottan étkezni.

Bővebben: http://apps.who.int/…/WHO_NHD_00.1.pdf

Hozzátáplálási táblázatok – Bevezetési sorrend 3.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2000-ben készített egy kiadványt 6 hónaposnál idősebb gyermekek részére ajánlott ideális tápanyag összetételről.
A szükséges tápanyagokat az egyes helyileg elérhető alapanyagokra vetíti le, illetve segítséget nyújt a leghatékonyabb felszívódást garantáló fogások összeállításában.

Egy szó mint száz: se bevezetési sorrendről, se 2-3 napos követési ritmusról nem beszélnek.

Ellenben hangsúlyozzák, hogy a szilárd ételek fogyasztásához elengedhetetlen a baba megfelelő fejlettségi szintje és hogy minél hamarabb bátorítást kapjon az önálló evéshez.

Minden területnek megvannak a maga alapanyagai, amelyek szezonálisan és helyben hozzáférhetőek. A WHO ajánlása tehát ezekre épül.

Míg hazánkban az alma és a krumpli egysége megbonthatatlannak tűnik, addig a világ más tájain a rizs, egyes tészták, a banán, az édesburgonya vagy a kukorica ilyen alapegység. (Igaz, már itthon is elérhetőek ezek az alapanyagok, azonban ezek sem nem helyiek, sem nem szezonálisak, így legfeljebb mint második legjobb döntésként kerülhetnek az asztalra helyi alapanyag hiányában.)
Mindez abból a szempontból is érdekes, hogy ezek az alapanyagok a magyar oldalakon elérhető táblázatokban messze nem a hozzátáplálás kezdeti szakaszához kötődnek.

Bár nem vitatom, hogy bizonyos élethelyzetekben a hozzátáplálási táblázatok szükségesek, azonban a gyermekek hozzátáplálásában a valódi értéküknél magasabbra van pozicionálva a szerepük.

Forrás: http://apps.who.int/…/WHO_NHD_00.1.pdf

Hozzátáplálási táblázatok – Bevezetési sorrend 2.

A BLW azon ismertetőjegye, miszerint a baba az első pillanattól azt eszi, mint a család (kis módosításokkal, de erről majd később beszélünk), első pillantásra merésznek, már-már veszélyesnek tűnik.

Miért életszerű és miért biztonságos mégis?

1. A BLW-ző babák akkor kezdenek el enni, amikor készen állnak rá. A fizikai jelek, melyek az irányba hatnak, hogy egyedül tudjanak enni, szinkronban vannak a belső felkészültséggel.

2. Az első időszak az ismerkedésről szól: az ételt szagolgatják, szétnyomják és nyalogatják. A saját ritmusukban „vezetik be” az ételeket, mintha olvasták volna az ESPGHAN ajánlását a „késhegynyi mennyiségű” fogyasztásról.

3. Mivel önállóan döntenek arról, hogy lenyelik-e az adott ételt, így nem fordulhat elő, hogy „bevezetés” címén túl sokat kap adott allergénből, adott ízből vagy adott állagból.

Azok számára, akik a BLISS-t választják vagy valamilyen, számukra biztonságos táblázat mentén adják gyermekeiknek a darabos ételeket, fontos üzenet, hogy keverjék az adott időszakra „engedélyezett” alapanyagokat bátran, hiszen a gyermek igényli a választás lehetőségét.

Hozzátáplálási táblázatok – Bevezetési sorrend 1.

A szilárd ételek bevezetési sorrendjéről nehéz objektív bejegyzést írni. Ennek az az oka, hogy bár hozzátáplálási táblázat minden, magára valamit is adó babákkal foglalkozó oldalon található, hiteles tanulmánnyal, nemzetközileg ajánlott sorrenddel, ritmussal eddig nem találkoztam.

A hozzátáplálási táblázatok egy olyan korszakban alakultak ki, amikor a cél még a nagyon-nagyon korai, akár 2 hónaposan megkezdett hozzátáplálás volt (ennek okait jelen esetben nem firtatjuk).
Az alapját azok a helyi megfigyelések adták, amelyek alapján 100-150 évvel ezelőtt déd- és ükanyáink táplálták gyermekeiket: ezek az alapanyagok akkor és ott szezonálisan voltak elérhetőek és nagy hatást gyakorolt elérhetőségükre a család társadalmi helyzete, a család mérete, lakóhelye.

Ilyen esetekben a legkisebb közös többszörös elve alapján készítettek egy körülbelül kanonizált sorrendet. Ezt a 21. század kismamái, mint „hagyomány” örököltek. Az emberi tudat sajátja, hogy nem lát messzebb 3-4 emberöltőnél: ami az ezt felölelő időszakban állandó volt, azt örökös érvényűnek fogadja el.

A hozzátáplálási táblák értelmét, hasznát, illetve értelmetlenségét, hasztalanságát legjobban a szélsőségekkel lehet értékelni.

Egy jól felépített bevezetési sorrend szilárd mankót ad egy első gyerekes kismamának, aki a környezetében nem látott élő példát csecsemőgondozásra.
Az európai táplálékbőség közepette is támogathatja az édesanyát a helyes alapanyagok kiválasztásában, hiszen a „hagyományos” táblázatok elsősorban a helyi és szezonális alapanyagokra építenek: pont arra, amire a babának adott éghajlaton, adott tájegységen szüksége van.

Mi történik, ha egy kismama kőbe vésett szabályrendszerként tekint egy ilyen táblázatra?
Nem is olyan rég egy anyuka keresett segítséget a szilva bevezetésére, ugyan a táblázata szerint akkor és ott az volt a következő étel. S bár fagyasztottan, aszalva vagy befőttként szinte már minden alapanyag évi 365 napban elérhető, a babák szervezetében még nem tudatosult a tartósítási módszerek szerteágazó műfaja. Kár tehát görcsösen ragaszkodni a táblázat minden betűjéhez.

És mi történik, ha valaki hivatkozási alapnak használja a táblázatot egy nem megfelelő étel bevezetésére?
Anyukás csoportokban gyakori kérdés a túró rudi vagy a krémtúró bevezetési ideje. Egy egészségesen étkező családban ez a kérdés -táblázat ide vagy oda- fel se merül. Ezekben feldolgozott termékekben olyan nagy mennyiségű hozzáadott cukor van, hogy az első 1 évben semmiképp se adható a gyereknek. A hivatkozási alap mégis a túró: a táblázatban szerepel 1 éves kor alatt, azaz valamilyen formában be kell vezetni.

Hozzátáplálás megkezdése – Gill Rapley

Gill Rapley, a Baby-Led Weaning c. könyv szerzőjének 2017. januári állásfoglalása a hozzátáplálás megkezdéséről az alábbi linkről tölthető le:

www.rapleyweaning.com/…/How_early_is_too_early.pdf

„If we are prepared to accept that a good proportion of babies will not be ready to feed themselves with solid foods until they are seven, eight or nine months, than it is perfectly reasonable to allow that there will also be a few who may begin do this before they reach the ‘magic’ age of six months.”

Ha készek vagyunk elfogadni, hogy a babák jelentős része csak 7-8-9 hónapos korában áll készen arra, hogy önállóan egyen, akkor teljesen valószerű az is, hogy lesz néhány, akik már a „mágikus” 6 hónapos kor előtt készek lesznek.

„The crucial point, as I see it, is that the move should be spontaneous and autonomous.”

Ahogy én látom, a lényeg az, hogy ez spontán és önálló tett legyen.

„In my opinion, arguments about the ‘right’ age for introducing solid foods are important only if it’s the parent, not the baby, who decides when putting food into her/his mouth should begin
– as happens, of course, with spoon feeding.”

A véleményem az, hogy a hozzátáplálás megkezdésének ideális korhoz kötése csak akkor vitakérdés, ha a szülő, és nem a baba dönt arról, hogy ételt tesz a szájába – ahogy ez a kanalas etetés velejárója.