Felkészülés a falatkás hozzátáplálásra – 2. rész

Az 1. részben végiggondoltuk a vashiány lehetséges kockázatát gyermekünk első életévében, vagyis a hozzátáplálás kezdeti szakaszában.

A 2. részben a saját étkezési szokásainkat vesszük górcső alá.

A BLW egyik alapelve, hogy a baba az első falatoktól ugyanazt eszi, mint a család és együtt eszik minden esetben a családdal.

Egyfelől tehát gondoljuk végig, mi mit eszünk? Mennyit eszünk? Mikor eszünk? Hogyan eszünk?
Ideális esetben a gyermek hozzátáplálását megelőző időszakban minden ételt magunk készítünk lehetőleg helyi és szezonális alapanyagból törekedve a kiegyensúlyozottságra (ld. erről szóló cikkem). Naponta 4-5 alkalommal az asztalnál ülve csak az evésre koncentrálva nyugodt körülmények között fogyasztjuk azt el.
Valljuk be, ezek a fentiekben felsorolt feltételek ritkán teljesülnek, pláne egy kisbabás anyuka életében.

Másfelől álljunk meg egy percre, és nézzük végig kívülről egy étkezésünket! Kapkodunk? Lapátolunk? Kotorászunk? Nyomkodjuk a telefonunk? Olvasunk? Felállunk pár percenként? Netán megszűnik a külvilág?

Összefoglalva: tegyük fel magunknak a kérdést, vajon milyen példát fogok mutatni a babámnak az étkezésemmel?

A BLW-ben az anyai, a családi példamutatás legalább akkora hangsúlyt kap, mint maga az alapanyag, ha nem többet. Ugyanis a viselkedésmintáinkat a tudatalattinkban hordozzuk még felnőttként is, függetlenül attól, hogy magát a viselkedést rám kényszerítették (megetettek) vagy magam gyakoroltam be utánzással (igény szerinti hozzátáplálás).
A BLW megváltoztatja az egész család viszonyát az ételekhez.

Vajon, kedves Olvasó, TE készen állsz erre a változásra?

Felkészülés a falatkás hozzátáplálásra – 1. rész

Amennyiben úgy tervezed, hogy a hozzátáplálást valamelyik falatkás módszerrel fogod elkezdni, három fontos lépést kell megtenned.

Az első lépés a vashiány kockázatának felmérése. Gondold végig a szülésed körülményeit. Bár a baba születését követő perceket teljesen az új jövevény tölti ki, az akkori orvosi beavatkozások hatással vannak a későbbi vastartalékokra.

„Az anyatej vastartalma nem túl sok, csak 0,6 mg literenként, de sokkal jobban felszívódik, mint a tehéntejé vagy más élelmiszeré. A nem vérszegény, kellő vassal rendelkező anya megfelelő mennyiséghez juttatja a magzatot, és ha normál súllyal, időre születik a csecsemő, és 6 hónapos koráig szoptatni tudja az anyja, valamint nem éri ez alatt az idő alatt súlyos fertőzés, akkor a vashiány kialakulásának kicsi a valószínűsége.” (Forrás: ujszo.com/vashiany-csecsemokorban)
„A kutatók szerint a legegyszerűbb megoldás, ha biztosítják a kicsik számára a legjobb kezdést: a méhlepényből maximalizálják a vér-és vasraktár feltöltését. Ha a születés után várnak még három percet a köldökzsinór leszorításával, akár egyharmaddal is növelhetik a kicsi vérmennyiségét.” (Forrás: https://magyarnemzet.hu/…/jobb-ha-kesobb-vagjuk-el-a-koldokzsinort)

Azaz ha köldökzsinórt késleltetve vágják el, a baba időre született, nem volt súlyos betegséges és az édesanya legalább 6 hónapos koráig tudja szoptatni, akkor nem kell tartanunk a vashiánytól.
Ellenben ha a gyermek gyakran beteg, sápadt, étvágytalan, ingerlékeny, akkor forduljunk a gyermek háziorvosához. Hiába kapható recept nélkül számos vaspótló készítmény, a nem megfelelő adagolás veszélyeket hordoz magában. (Forrás: www.babaszoba.hu/…/Verszegenyseg)

„…a kórokozó baktériumok, amelyek szaporodásukhoz sok vasat igényelnek, ne okozzanak fertőzést a kisbaba szervezetében. A feleslegben adott vas telíti a laktoferrin nevű vasszállító fehérjét, amely ebben az állapotában nem képes megkötni, és így a baktériumok számára hozzáférhetetlenné tenni a vasmolekulákat. A szükségtelen vaspótlás ráadásul megbontja a mikrokörnyezet kényes egyensúlyát, így más nyomelemek felszívódása zavart szenvedhet.” (Forrás: www.babaszoba.hu/…/Eleg_vas_van_az_anyatejben)

Ideális tápanyag összetétel – WHO

A hozzátáplálási táblázatok hasznosságát taglaló bejegyzésemben szóba került az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azon kiadványa, ami bár bevezetési sorrendről vagy bevezetési ütemezésről nem ír egy szót sem, ellenben az ideális tápanyag összetételről sok hasznosat olvashatunk benne.

A tanulmány 4 szempontot vesz figyelembe: energia-, vas, cink- és A-vitamin bevitel.
Egy igény szerint szoptatott babánál az A-vitamin bevitelt alapvetően fedezi az anyatej.

Az energiabevitel növelhető, ha zsiradékot adunk az ételekhez. Hazánkban a védőnők gyakran ajánlják, hogy a pürésített ételekhez adjanak egy kiskanál olajat az édesanyák.
Magas vastartalmú, és hatékonyan felszívódó étel a máj, a húsok (különösen a vörös húsok), vassal dúsított gabonapelyhek. A zöld leveles zöldségek, a tojás és a hüvelyesek magas vas tartalmuk ellenére gyengén szívódnak fel.
A vas felszívódását C-vitaminnal segíthetjük elő, ezért adjunk bátran gyümölcsöt a hús mellé, vagy „desszertként” főétkezés után.
A tengeri halak és a tengeri herkentyűk zöldséggel, rizzsel, gabonapéppel, hüvelyesekkel vagy tojással tálalva is javítják a vas felszívódását, illetve fedezi a napi cinkszükségletet is.

Egy 12-24 hónapos gyermek számára napi 5 étkezést alapul véve a WHO az alábbi összetételt javasolja:
Reggeli: helyi gabonakása
Tízórai: egy szelet kenyér feltéttel
Ebéd: gabona+hüvelyes+gyümölcs
Uzsonna: gyümölcs
Vacsora: gabona+zöldség+hús/máj
Ez a minimum összetétel, szigorúan mintaként, alapként szolgál ahhoz, h ne felejtsünk ki egy tápanyag csoportot se. Erre építve, elsősorban helyi alapanyagokat használva tudunk kiegyensúlyozottan étkezni.

Bővebben: http://apps.who.int/…/WHO_NHD_00.1.pdf

Hozzátáplálási táblázatok – Bevezetési sorrend 3.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2000-ben készített egy kiadványt 6 hónaposnál idősebb gyermekek részére ajánlott ideális tápanyag összetételről.
A szükséges tápanyagokat az egyes helyileg elérhető alapanyagokra vetíti le, illetve segítséget nyújt a leghatékonyabb felszívódást garantáló fogások összeállításában.

Egy szó mint száz: se bevezetési sorrendről, se 2-3 napos követési ritmusról nem beszélnek.

Ellenben hangsúlyozzák, hogy a szilárd ételek fogyasztásához elengedhetetlen a baba megfelelő fejlettségi szintje és hogy minél hamarabb bátorítást kapjon az önálló evéshez.

Minden területnek megvannak a maga alapanyagai, amelyek szezonálisan és helyben hozzáférhetőek. A WHO ajánlása tehát ezekre épül.

Míg hazánkban az alma és a krumpli egysége megbonthatatlannak tűnik, addig a világ más tájain a rizs, egyes tészták, a banán, az édesburgonya vagy a kukorica ilyen alapegység. (Igaz, már itthon is elérhetőek ezek az alapanyagok, azonban ezek sem nem helyiek, sem nem szezonálisak, így legfeljebb mint második legjobb döntésként kerülhetnek az asztalra helyi alapanyag hiányában.)
Mindez abból a szempontból is érdekes, hogy ezek az alapanyagok a magyar oldalakon elérhető táblázatokban messze nem a hozzátáplálás kezdeti szakaszához kötődnek.

Bár nem vitatom, hogy bizonyos élethelyzetekben a hozzátáplálási táblázatok szükségesek, azonban a gyermekek hozzátáplálásában a valódi értéküknél magasabbra van pozicionálva a szerepük.

Forrás: http://apps.who.int/…/WHO_NHD_00.1.pdf

Hozzátáplálási táblázatok – Bevezetési sorrend 2.

A BLW azon ismertetőjegye, miszerint a baba az első pillanattól azt eszi, mint a család (kis módosításokkal, de erről majd később beszélünk), első pillantásra merésznek, már-már veszélyesnek tűnik.

Miért életszerű és miért biztonságos mégis?

1. A BLW-ző babák akkor kezdenek el enni, amikor készen állnak rá. A fizikai jelek, melyek az irányba hatnak, hogy egyedül tudjanak enni, szinkronban vannak a belső felkészültséggel.

2. Az első időszak az ismerkedésről szól: az ételt szagolgatják, szétnyomják és nyalogatják. A saját ritmusukban „vezetik be” az ételeket, mintha olvasták volna az ESPGHAN ajánlását a „késhegynyi mennyiségű” fogyasztásról.

3. Mivel önállóan döntenek arról, hogy lenyelik-e az adott ételt, így nem fordulhat elő, hogy „bevezetés” címén túl sokat kap adott allergénből, adott ízből vagy adott állagból.

Azok számára, akik a BLISS-t választják vagy valamilyen, számukra biztonságos táblázat mentén adják gyermekeiknek a darabos ételeket, fontos üzenet, hogy keverjék az adott időszakra „engedélyezett” alapanyagokat bátran, hiszen a gyermek igényli a választás lehetőségét.

Hozzátáplálási táblázatok – Bevezetési sorrend 1.

A szilárd ételek bevezetési sorrendjéről nehéz objektív bejegyzést írni. Ennek az az oka, hogy bár hozzátáplálási táblázat minden, magára valamit is adó babákkal foglalkozó oldalon található, hiteles tanulmánnyal, nemzetközileg ajánlott sorrenddel, ritmussal eddig nem találkoztam.

A hozzátáplálási táblázatok egy olyan korszakban alakultak ki, amikor a cél még a nagyon-nagyon korai, akár 2 hónaposan megkezdett hozzátáplálás volt (ennek okait jelen esetben nem firtatjuk).
Az alapját azok a helyi megfigyelések adták, amelyek alapján 100-150 évvel ezelőtt déd- és ükanyáink táplálták gyermekeiket: ezek az alapanyagok akkor és ott szezonálisan voltak elérhetőek és nagy hatást gyakorolt elérhetőségükre a család társadalmi helyzete, a család mérete, lakóhelye.

Ilyen esetekben a legkisebb közös többszörös elve alapján készítettek egy körülbelül kanonizált sorrendet. Ezt a 21. század kismamái, mint „hagyomány” örököltek. Az emberi tudat sajátja, hogy nem lát messzebb 3-4 emberöltőnél: ami az ezt felölelő időszakban állandó volt, azt örökös érvényűnek fogadja el.

A hozzátáplálási táblák értelmét, hasznát, illetve értelmetlenségét, hasztalanságát legjobban a szélsőségekkel lehet értékelni.

Egy jól felépített bevezetési sorrend szilárd mankót ad egy első gyerekes kismamának, aki a környezetében nem látott élő példát csecsemőgondozásra.
Az európai táplálékbőség közepette is támogathatja az édesanyát a helyes alapanyagok kiválasztásában, hiszen a „hagyományos” táblázatok elsősorban a helyi és szezonális alapanyagokra építenek: pont arra, amire a babának adott éghajlaton, adott tájegységen szüksége van.

Mi történik, ha egy kismama kőbe vésett szabályrendszerként tekint egy ilyen táblázatra?
Nem is olyan rég egy anyuka keresett segítséget a szilva bevezetésére, ugyan a táblázata szerint akkor és ott az volt a következő étel. S bár fagyasztottan, aszalva vagy befőttként szinte már minden alapanyag évi 365 napban elérhető, a babák szervezetében még nem tudatosult a tartósítási módszerek szerteágazó műfaja. Kár tehát görcsösen ragaszkodni a táblázat minden betűjéhez.

És mi történik, ha valaki hivatkozási alapnak használja a táblázatot egy nem megfelelő étel bevezetésére?
Anyukás csoportokban gyakori kérdés a túró rudi vagy a krémtúró bevezetési ideje. Egy egészségesen étkező családban ez a kérdés -táblázat ide vagy oda- fel se merül. Ezekben feldolgozott termékekben olyan nagy mennyiségű hozzáadott cukor van, hogy az első 1 évben semmiképp se adható a gyereknek. A hivatkozási alap mégis a túró: a táblázatban szerepel 1 éves kor alatt, azaz valamilyen formában be kell vezetni.

Hozzátáplálás megkezdése – Gill Rapley

Gill Rapley, a Baby-Led Weaning c. könyv szerzőjének 2017. januári állásfoglalása a hozzátáplálás megkezdéséről az alábbi linkről tölthető le:

www.rapleyweaning.com/…/How_early_is_too_early.pdf

„If we are prepared to accept that a good proportion of babies will not be ready to feed themselves with solid foods until they are seven, eight or nine months, than it is perfectly reasonable to allow that there will also be a few who may begin do this before they reach the ‘magic’ age of six months.”

Ha készek vagyunk elfogadni, hogy a babák jelentős része csak 7-8-9 hónapos korában áll készen arra, hogy önállóan egyen, akkor teljesen valószerű az is, hogy lesz néhány, akik már a „mágikus” 6 hónapos kor előtt készek lesznek.

„The crucial point, as I see it, is that the move should be spontaneous and autonomous.”

Ahogy én látom, a lényeg az, hogy ez spontán és önálló tett legyen.

„In my opinion, arguments about the ‘right’ age for introducing solid foods are important only if it’s the parent, not the baby, who decides when putting food into her/his mouth should begin
– as happens, of course, with spoon feeding.”

A véleményem az, hogy a hozzátáplálás megkezdésének ideális korhoz kötése csak akkor vitakérdés, ha a szülő, és nem a baba dönt arról, hogy ételt tesz a szájába – ahogy ez a kanalas etetés velejárója.

Hozzátáplálás módszertanára tett ajánlás – WHO

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2001. decemberi ajánlása a hozzátáplálás módszertanáról az alábbi linken érhető el:

https://www.who.int/health-topics/complementary-feeding

„Improving complementary feeding requires attention to foods as well as to feeding behaviour of caregivers. Infants and young children need assistance that is appropriate for their age and developmental needs to ensure that they consume adequate amounts of complementary food. This is called responsive feeding. Critical dimensions of responsive feeding are:

1. feeding with a balance between giving assistance and encouraging self-feeding, as appropriate to the child’s level of development;
2. feeding with positive verbal encouragement, without verbal or physical coercion;
3. feeding with age-appropriate and culturally appropriate
eating utensils;
4. feeding in response to early hunger cues;
5. feeding in a protected and comfortable environment;
6. feeding by an individual with whom the child has a positive emotional relationship and who is aware of and sensitive to the individual child’s characteristics, including changes in physical and emotional state.”

A hozzátáplálás során nemcsak az étel, hanem a gondozó viselkedése is fontos. A gyermekeknek szükségük van az életkoruknak és fejlettségi szintjüknek megfelelő segítségre, hogy biztosak lehessünk, megfelelő mennyiséget fogyasztanak szilárd ételekből. Ezt válaszkész hozzátáplálásnak nevezzük. A válaszkész hozzátáplálás kritikus területei:

1. megtalálni az egyensúlyt az etetés és az önálló evésre való bátorítás között (fejlettségi szintjüknek megfelelően)
2. szavakkal bátorítani a gyermeket kerülve a nyomásgyakorlást
3. a kulturális környezetnek és életkornak megfelelő evőeszköz használat
4. a korai éhségjelek észlelése
5. biztonságos és kényelmes környezet
6. olyan személy részvétele az etetésben, akihez a gyermeket pozitív érzelmi kapcsolat fűzi, és aki képes észrevenni és reagálni a gyermek egyedi fejlődésére, ide értve a fizikai és érzelmi változásokat is.

*Megjegyzés: Kanadában a válaszkész hozzátáplálás az érvényben lévő ajánlás

Hozzátáplálás megkezdése – WHO

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2001. decemberi ajánlása a hozzátáplálás megkezdéséről az alábbi linken érhető el eredeti angol nyelven:

https://www.who.int/health-topics/complementary-feeding

„Practice exclusive breastfeeding from birth to six months of age, and introduce complementary foods at six months of age (180 days) while continuing to breastfeed.”

Kizárólagos anyatejes táplálás javasolt születéstől 6 hónapos korig (180 nap), majd az anyatejes táplálás fenntartása mellett kezdődjön a hozzátáplálás betöltött 6 hónapos korban.

*Megjegyzés: a WHO 2004-ben a tápszeres babákra is kiterjesztette ezt az ajánlást hozzátéve, hogy ha egy csecsemő valamiért nem szoptatható, akkor az anyai lefejt tej, majd sorrendben a donortej és a sor végén a tápszer a kívánatos táplálékforrás betöltött 6 hónapos korig.

Hozzátáplálás módszertanára tett ajánlás – ESPGHAN

Európai Gyermekgasztroenterológiai, Hepatológiai és Táplálkozástudományi Társaság (ESPGHAN) 2017. januári ajánlása a hozzátáplálás módszertanáról az alábbi oldalon olvasható:

https://www.espghan.org/knowledge-center/publications/Nutrition/2017_Complementary_Feeding

„Foods should be of an appropriate texture and consistency for the infant’s developmental stage, ensuring timely progression to finger-foods and self-feeding. Prolonged use of pureed foods should be discouraged and infants should be eating lumpy foods by 8 to 10 months at the latest. By 12 months, infants should drink mainly from a cup or training cup rather than a bottle.”

Az ételek állagának és formájának meg kell felelnie a gyermek érettségi fokának, bátorítva a falatkás táplálkozás és az önálló evés folyamatos fejlődését. A pürék hosszútávú használta nem ajánlott, pürésített ételt legkésőbb 8-10 hónapos korukig egyenek a babák. 12 hónapos korra a babák pohárból vagy gyakorló pohárból igyanak cumisüveg helyett.

„Parents should be encouraged to respond to their infant’s hunger and satiety queues and to avoid feeding to comfort or as a reward.”

A szülőket támogatni kell abban, hogy gyermekük éhségére és jóllakottságára reagáljanak, és hogy kerüljék az ételek megnyugtatás vagy jutalmazás célú használatát.