BLW versus BLISS: észrevételek Gill Rapley tollából

Az új-zélandi kísérlet kapcsán Gill Rapley írt egy rövid összefoglalót azon veszélyek cáfolatáról, amelyeket az ottani szakemberek szedtek össze a BLW-vel kapcsolatban.

1. A minta, amelyből ezekre a következtetésekre jutottak, túl kicsi. 100 család szokásaiból aligha lehet általános érvényű szabályokat felállítani minden gyerekre.
2. A minta harmadában pürével kezdték a hozzátáplálást.
3. A családok fele már 6 hónapos kor előtt megkezdte a hozzátáplálást.
4. Előfordult olyan, hogy a gyerek nem a családdal evett, és az esetek 60%-ban ette csak azt, amit a család.
A mellékelt cikkben további 8 pontba szedve olvashatjuk, miért eleve pontatlan az új-zélandi kutatás.

Így a megfigyelt mintáról bátran kijelenthetjük: nem a BLW keretei között ettek a babák, azonban a következtetéseket mégis a BLW-re vonták le.

A fulladásveszélyt összesen 51 család jelezte problémának, ebből 30-ban semmi zavarót nem találtak a gyermek öklendezésében, 21-ben pedig nyers almagerezd okozta a gondot (amit a BLW-ben nem adunk a gyereknek!).

Az új-zélandi tanulmány az öklendezést és a fulladásveszélyt szerves egységként kezeli, pedig 2 különböző dolog van a háttérben. (Ezekről még írok).

Forrás: www.rapleyweaning.com/…/Response_to_NZ_study.pdf

Mi az a BLISS?

A betűszó a Baby-Led Introduction of SolidS kifejetést takarja, azaz a baba irányítja a szilárd ételek bevezetést.

A módszer a BLW-hez áll közel, de míg a BLW kisgyerekes családok megfigyelését tükrözi, addig a BLISS egy akadémikus hozzátáplálási módszertan.
Új-Zéland úgy döntött, hogy kiküszöböli a BLW potenciális veszélyforrásait, amiből hármat azonosított:
1. Fulladásveszély
2. Elégtelen vasbevitel
3. Elégtelen kalóriabevitel

(Ezek cáfolatával majd foglalkozom később, most csak a BLISS definícióját írom le)

Így a BLISS módosította a BLW bizonyos szabályait:
1. Együtt étkezés helyett a szülő feladata a gyermek felügyelete
2. A hozzátáplálást magas vas-, cink- és kalóriatartalmú ételek kínálásával kezdi
De: tiszteletben tartja, hogy a baba magát eteti.

A BLISS létjogosultságáról jelenleg is folyik a kísérlet 100 család bevonásával Új-Zélandon. Ha az eredményeket publikálják, megosztom itt, az oldalon.

www.ncbi.nlm.nih.gov/…/PMC3509508/

Hozzátáplálás megkezdése – La Leche Liga

A La Leche Liga 60 éve leírta, melyek hozzátáplálás megkezdésének feltételei.
Ezek inkább a gyermek fizikai és szellemi érettségére reflektálnak.
A tudományos nemzetközi ajánlások szépen-lassan utolérik a La Leche nyugdíjaskorú ajánlásait.

„1. he is about six months old
2. he can sit up without any support
3. he continues to be hungry despite more frequent nursing which is unrelated to illness or teething
4. he has lost the tongue-thrusting reflex and does not push solids out of his mouth
5. he can pick up things with his finger and thumb (pincer grasp)”

Azaz:
1. Kb. 6 hónapos
2. Segítség nélkül fel tud ülni
3. A gyakoribb szoptatás ellenére éhes marad, és a megnövekedett szopási igény nem köthető betegséghez vagy fogzáshoz
4. Megszűnt a nyelvkilökő reflex, azaz nem tolja ki a nyelvével a szilárd dolgokat
5. A mutató- és hüvelyujjukkal meg tudnak tárgyakat fogni (csippentés)

Forrás: www.llli.org/faq/solids.html

Az igény szerinti hozzátáplálás

Az igény szerinti hozzátáplálás szókincse, kifejezéseinek tárháza sokkal gazdagabb az angol nyelvben, mint a magyarban.
Az ‘igény szerinti hozzátáplálás’, mint kifejezés a magyar szoptatási tanácsadók cikkeiben, fordításaiban jó ideje jelen van, W. Ungváry Renáta ibclc könyvet is adott ki a témában.

A módszer lényege, hogy a kóstoltatás pürékkel kezdődik, amiket 9-10 hónaposan darabos ételek váltanak fel, és 1 éves korra a baba ugyanazt eszi, mint a család.
A hangsúly a házi koszton van: a családi tűzhelyen készült ételek íze sokszínű, míg a boltokban kapható bébiételek minőségbiztosítása egyen ízt eredményez. A baba (pl. anya hátára kötve) részt vesz az étel elkészítésében.
A módszer követ hozzátáplálási táblázatot.

A módszerről bővebben az alább hivatkozott Szoptatós füzetben lehet olvasni, a szerző W. Ungváry Renáta, a kiadás éve 2010.

Fontos leszögezni, hogy a BLW, a BLISS nem ugyanazt takarja, mint az igény szerinti hozzátáplálás. Az elérhető internetes cikkek a BLW-t (tévesen) fordítják igény szerinti hozzátáplálásnak, igaz, valóban nincs jó magyar kifejezés a két módszer különbségeinek tükrözésére.

Forrás: www.lll.hu/meddig_eleg_az_anyatej

Mi az a BLW?

Gill Rapley 2008-ban adta ki első könyvét a Baby-Led Weaning (BLW) módszerről.
A hölgy angol védőnő, aki a munkája során észrevette, mennyivel könnyebb és feszültségektől mentesebb, ha a hozzátáplálás ritmusát a baba irányítja.

Magyarul a kiadás még várat magára, és valljuk be őszintén: a szakkifejezések és eltérő kulturális háttér miatt a fordító nincs könnyű helyzetben.

De mi is az a BLW?
Gill Rapley leszögezi, hogy a BLW nem egy hozzátáplálási módszer, hanem egy alapvető megközelítési keret a babához és az ételekhez, azaz a hangsúly nem azon van, használsz-e kanalat az etetéshez, hanem hogy milyen a hozzáállásod a baba saját étkezési képességeihez.

A BLW-ben egyszerre van jelen
1. az egészséges ételek kínálása, a közös étkezések és az, hogy a szülő megbizonyosodik arról: a baba szájába valóban csak étel kerül, valamint
2. annak az elfogadása, hogy a baba dönti el, szeretne-e enni, mit és mennyit enne és azt milyen tempóval, illetve
3. olyan ételek kínálása, amit meg tudnak fogni és a szájukba tudnak tenni.

Soha nem késő elhagyni a gyerek etetését! Azonban ebben az esetben már nem BLW-ről, hanem igény szerinti hozzátáplálásról fogunk beszélni.

Forrás: www.rapleyweaning.com/assets/Defining_BLW_v2.pdf